A szőlőművelés kezdete a rómaiak idejére nyúlik vissza. Az első írott forrás ugyan csak 1642-ből való, de tárgyi emlék közel egy évszázaddal korábbi akad : egy pincegerendába vésett 1562-es évszám. A szőlőművelés rendjét, a szervezett hegyközösségi életet az 1734-ben írásba fektetett „A sági Hegységnek törvényei” szabályozták, amely országosan is párját ritkító jogszabálygyűjtemény. Richard Bright, híres angol orvos és geológus 1815-ben, dunántúli utazásai során fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a „hegyen jó bor terem”. Az úgynevezett Szív-pincében közjegyzői okirat tanúsítja, hogy a sági nedű Bismarcknak, a legendás német vaskancellárnak is kedvelt itala volt. A hegy levének értékét jelzi, hogy az 1930-as évek végéig a „nászéjszakák borát” termelő somlói borvidékhez tartott. A hegy termékeny talajú lejtői kiváló minőségű tájjellegű borok termelésére nyújtanak lehetőséget. Az utóbbi évtized fajtakísérletei, a sághegyi bor marketingjének látványos fejlődése és a hegyközség újjászerveződése megteremthetik a lehetőségét annak, hogy a hegy nedűje ismét elnyerje hírnevét a köztudatban.