Celldömölk története
A Ság hegy lábánál
található Celldömölk mintegy 750 éves múltra tekint vissza. Három település
- Pórdömölk, Nemesdömölk, Kis-Czell - ötvözetéből alakult ki. 1252-ből maradt
fenn az első okleveles említés a dömölki bencés apátságról, amely 1353-ig hiteleshelyként
működött. A ma is megtekinthető apátsági romtemplom
(kép) megmaradt falszakaszain egyaránt felfedezhetők a román kori és
a gótikus stílusjegyek.
A középkori Pórdömölk mellett a XIV-XV. század fordulóján jött létre Nemesdömölk, amely a reformáció terjedése révén virágkorában, a XVIII. században a protestáns ezenbelül elsősorban evangélikus (kép) egyházi élet jelentős centruma lett. Az 1681. évi soproni országgyűlés Vas vármegye egyik ún. „artikuláris helyévé” Nemesdömölköt jelölte ki. Sajátos történelmi helyzetet tükröz, hogy a helység életében a fejlődés új hullámát a katolicizmus reneszánsza indította el, létrehozva a XVIII. században Kis-Mária -Cellt. A Pannonhalmi Főapátság felügyelete alá tartozó bencés apátság már a XVI. század előtt látogatott búcsújáró hely volt. A hitéletet Koptik Odó apát lendítette fel azzal, hogy az ausztriai Mariazellből magával hozta az ottani kegyszobor másolatát, amelyet 1745-ben csodatevőnek nyilvánították.
II. Lipót 1790. december 30-án kibocsátotta a vásártartási kiváltságot biztosító oklevelét s ezzel a települést mezővárosi rangra emelte. Ettől az időszaktól kezdve eredeztethető a helységnek az a tájszervező funkciója, amely kiterjedt Kemenesalja és a Marcal-medence nagy részére. Az egyre inkább polgárosuló helységbe korán beszivárogtak a reformeszmék. 1837-ben megalakult a „Kemenesaljai Casino” elnevezésű társaskör és jellemző, hogy 1848-ban a kis-celli választókerület településeinek mintegy 83%-ában lakott legalább egy értelmiségi, sőt Kis-Cellben az értelmiségiek aránya az összlakosságon belül meghaladta a 2%-ot. Ezek az adatok kiemelkedő mértékűek Vas megye más tájegységeihez viszonyítva. Ebben az alkotásra ösztönző környezetben - főleg az alsópapság köréből - számos, országosan is jelentős személyiség fejtette ki tevékenységét a Kemenesalján. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai közül elég csupán Edvi Illés Pál, Horváth Zsigmond, Kis János vagy Kresznerics Ferenc nevét megemlíteni.
Kis-Cell központi szerepköre közigazgatási megerősítést nyert, miután a XIX. század közepén járási székhely lett. A kiegyezést követően vett újabb lendületet a település fejlődése, amelynek nagy lökést adott, hogy 1871-ben elkészült a Magyar Nyugati Vasút Kis-Cellt érintő szakasza. A kiépülő csomópont megalapozta a helység „vasutas város” hírét és kitűnő kiindulási alapot jelentett a gyors kapitalizálódáshoz. A dinamikus növekedés a gazdag egyesületi tevékenység ösztönzésén túl elősegítette és igényelte az oktatás fejlesztését. 1887-ben vette kezdetét a szervezett iparosképzés és negyedszázad múlva létesítették a polgári iskolát - immár Celldömölkön, amely elnevezés Nemesdömölk és Kis-Czell 1904-ben történt egyesülésétől használatos. A II. világháború után néhány esztendővel elindult a tanítás a mai Berzsenyi Dániel Gimnázium elődjében. 1950-ben Alsóság is Celldömölk részévé vált, majd e centralizációs irányzat betetőzéseként Izsákfa csatlakozásával 1979. január 6-án várossá avatták a települést.