A KEMENESALJAI KÖNYVTÁRI ELLÁTÓRENDSZER
VÁZLATOS TÖRTÉNETE

A községek könyvtári ellátása területén több átszervezési vajúdás után (körzetesítés, tanácsosítás, letéti ellátás stb.) után a hetvenes évek végétől a természetes táji / közigazgatási egységek városi könyvtárakra alapozott központi ellátása kristályosodott ki legmegfelelőbb formaként. A rendszer környékünkön 1979-től kezdődően szinte lefedte az egész Kemenesalját: 21 központilag ellátott könyvtár és település tartozott a celldömölki városi bibliotékához. A politikai-közigazgatási rendszerváltozás nyomán erőteljes önállósodási igény bontakozott ki 1990-től könyvtári vonatkozásban is az önkormányzatok részéről: szakmai érvek sokasága ellenére az önálló állománygyarapítás és működtetés mellett döntöttek. 1993/94-re a korábbi évek változásai után a helyzet stabilizálódott. 12 könyvtár maradt a rendszerben:

A CSERERENDSZER

A központi ellátás elsődleges előnye a gazdaságosságban jelentkezik akkor, ha megfelelő pénzösszegek állnak az ellátóközpont rendelkezésére. A központi állománynyilvántartás és feltárás szakmai gondok sokaságát oldhatja meg. A központi ellátás fogalma alatt rendszerszerű működést kell érteni, aminek biztosítása során a pénzügyi lehetőségek függvényében a szükségszerű sokszínűség mellett a szolgáltatási színvonal egységesebbé tételére kell törekedni. Különös figyelmet érdemel a szolgáltatási lánc leggyengébb elemeit alkotó kiskönyvtárak életbentartása: a cél elérésének reális eszközét jelentheti a számukra akár "pozitív diszkriminációt" alkalmazó csererendszer működtetése egy természetes táji / közigazgatási egységen belül.

A könyvellátás központosítása a kisközségek könyvtári ellátásának kettős, létéből és helyzetéből fakadó problémáját kívánja orvosolni. Egyrészt önálló munkakörű, szakképzett könyvtáros jelenlétével nem számolhatunk, ezért a könyvtár művelődési, szórakoztató és információs funkciói döntő mértékben az állomány minőségén keresztül valósulnak meg. Másik nehézség, hogy a falusi könyvtárakat felkereső olvasók igényei széles skálán helyezkednek el, de az egyes igénytípusok mögött gyakran csak néhány olvasó érdeklődése húzódik meg. A dokumentumok zömének "használati élettartama" nagyon rövid s ennek kivédésére csak egyetlen esély kínálkozik: az állomány tervszerű mozgatása. Ehhez kapcsolódik még egy alaptétel: bármelyik ellátóhely állományának kialakításában a használati gyakoriság elvének kell érvényesülnie. A tényleges társadalmi elismerés érdekében a könyvtár használata válik a könyvtár munkájának mércéjévé s ez determinálja állományszervezését is. E könyvtárpolitikai alapelv alkalmazásában a községi könyvtáraknál lehet áttörést elérni, mert a városi könyvtári szinttől sokkal konzervatívabb tényezőként jelentkezik a "típuskorlátozottság".

A fentiek gyakorlati feloldása a könyvtárak közötti csererendszer kiépítésével lehetséges. Az úgynevezett forgó állománynak az aktuális, népszerű és szórakoztató irodalom köréből kell kikerülnie. A cserekönyveknek még újdonság-korukban, tehát 1-3 évesen minden ellátóponton hat hónapon keresztül szélesíteniük kell a választékot: a rendszer életképességéhez precíz, de nem mereven mechanikus ellátási szisztémára van szükség. 1991-től szigorú pénzügyi visszacsatolásos kapcsolatban állunk az önkormányzatokkal s ebbe illesztjük a csererendszer egyre inkább kiteljesedő társulásos megvalósítását.

A csererendszer kiépülő modellje - amelynek reorganizációja a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával valósult meg - a könyvtári ellátórendszer működtetése szempontjából olyan fejlesztésorientált költségvetési / közgazdasági mikrokörnyezetet hozott létre, amelyben a kilencvenes évek első felének nehézségei után 1995-től kezdve évről-évre nőtt az önkormányzatok által az ellátórendszer könyvbeszerzésére megítélt szerződési alapösszeg.

2000. évi szerződéseinkben sikeresen teremtettük meg a csererendszer központi támogatások nélküli, önfinanszírozó működtetését, az egységes állománygyarapítási keretből könyvtári egységenként 15.000 Ft erre a célra történő átcsoportosításával. 2005-ben könyvtáranként 30000 Ft felhasználásával 540000 Ft értékű keret állt rendelkezésre az év folyamán a forgó állomány új beszerzéseinek biztosítására. 2005-től az állami költségvetésben biztosított mozgókönyvtári normatíva jelentős segítséget nyújt az állománygyarapítás során.

Korábbi saját tapasztalataink alapján és a szakirodalmi elemzések figyelembevételével a negyedéves cseremechanizmus kialakítása mellett döntöttünk. Ezután könyvtárszakmai tényezők, települési sajátosságok és munkaszervezési szempontok szem előtt tartásával a 12 községet három egységbe soroltuk. 2004-től a rendszer bővülése következtében már négy csoportban bonylítjuk le a dokumentumok mozgatását. Csoportképző elemként szerepelt: cserék optimális útvonalának kialakítása, a községek lélekszáma, iskola léte vagy hiánya, egy településen két könyvtár stb.

2004-ben a Nemzeti Kulturális Alap pályázati támogatása révén -többek között- vizsgáltuk a csererendszer gyakorlatát. A kérdőívek elemzése során egyértelmű igényként jelent meg a községi könyvtárok részéről, hogy túl hosszúnak tartják a cserekönyvek 12 hónapos intervallumát. A viszonylag zökkenőmentes változtatás érdekében a féléves periódusra való áttérés mellett döntöttünk. A forgási idő feleződését kiegészítettük azzal, hogy négy csoportot alkottunk: e "dupla spirál" alkalmazása révén mindössze négy példány beszerzésével garantálni tudjuk, hogy 5 év alatt elvileg valamennyi új kötet eljuthat mind a 27 könyvtári egységbe. A cseremechanizmus gyakorlatának bemutatását a Kemenesaljai Digitális Könyvtárban található dolgozatunkban olvashatják az érdeklődők.

A mozgó állomány könnyebb és rugalmasabb kezelését szolgálja, hogy - a községi könyvtárosokkal történt konzultációt követően - a cserekönyveket megkülönböztető jelzéssel láttuk el. Három fő szempont vezetett bennünket a döntés meghozatalakor:

a, a kiemelés felhívja a figyelmet az adott településen egy évig helyben maradó könyvekre

b, elősegíti a csereanyag összegyűjtését

c, csökkenti a rendszer hatékonyságát és / vagy működőképességét veszélyeztető mértékű lemorzsolódást.

A modell érvényességét bizonyítja, hogy a csereállomány mozgatásának két és fél éve során, 1996 júliusától 1999 decemberéig a kötetek 94,58%-a tervezett időpontban eljutott a soron következő könyvtárba. Ez a mobilitási mutató illetve a lemorzsolódás minimális aránya előzete reményeinket igazolta. 2000 és 2008 között mintavételek alapján a fenti index 92% feletti értéken stabilizálódott.

A feltöltések mértéke az 1994-es (csere nélküli) 858 kötetről 2004-ben 1978, 2007-ben 3328, 2008-ban könyvtáranként 205, 2009-ben pedig 267 kötetre nőtt. A drasztikus könyvárrobbanás ellenére a választékot jelentősen sikerült szélesítenünk, ami kiemelkedő mértékben a csererendszernek köszönhető, hiszen a forgó állomány aránya 1996-ban 34, 2000-ben 56%, 2007-ben pedig 79%-ot tett ki az összvolumenből. A cserekönyvek arányát hosszú távon némileg alacsonyabb szinten, a feltöltések 60-70%-a között prognosztizáljuk és tartjuk ideálisnak. 2008-ban már a hosszútávú terveinkben szereplő kétharmados szinten (65,7%) tudtuk forgalmazni a mozgó állományt.

A cserekönyvek összetételének, profiljának meghatározásakor a használati dominancia elvét részesítettük előnyben, mert véleményünk szerint kizárólag ez képes igazolni a forgó állomány létrehozását. Külön összehasonlító elemzést nem végeztünk, de a községi könyvtárosok visszajelzései alapján a cserekínálat kölcsönzése többszörösen felülmúlja az állomány egyéb részeinek kihasználtságát.

A különböző mutatók javulásának logikai koherenciája a pozitív változások releváns, megalapozott jellegét tükrözi. A központi támogatások fokozatos elapadása és a rendszerbe újra visszatérő könyvtárak integrálása a mutatókban némi visszaesést hozott, de a saját erőre építő, minél több könyvtári egységet hatékonyan működtetni képes rendszer előnyei továbbra is világosan kirajzolódnak.

A számszerű eredményesség mellett a csererendszer legnagyobb jelentőségét a választék bővítésében, a hatékony pénzfelhasználásban és a(z) önkormányzatok / könyvtárak együttműködésen alapuló kapcsolatában látjuk.

A Kresznerics Ferenc Könyvtár kisközösségei

A Kresznerics Ferenc Könyvtár honismereti munkaközössége

A közösség 1973-ban alakult. Nyitott, tehát bárki számára lehetővé teszi, hogy munkájában részt vegyen.Feladatának tartja Celldömölk, Kemenesalja múltjának és értékeinek kutatását, a kölcsönös tájékoztatáson alapuló ismeretszerzést, véleménycserét. Tagjai: lelkészek, pedagógusok, orvos, mérnökök, a MÁV különböző területein dolgozók. Létszáma 25–30 fő. Vezetője a könyvtár ma már nyugalmazott igazgatója, Káldos Gyula. A munkaközösség megalakulásától kezdve igyekszik bekapcsolni munkájába a vonzáskörzetben élő honismerettel foglalkozókat is.Összejöveteleit szeptembertől májusig kéthetente, csütörtökön 18 órai kezdettel tartja a könyvtárban.
A közösség működésében két fő törekvés érvényesül: Az egyik a kutató-, feldolgozó-, tanulmánykészítő munka, amit a könyvtár és az önkormányzat is rendszeresen, pályázati kiírásokkal támogat. Sok értékes tanulmány gazdagítja ily módon a könyvtár helytörténeti gyűjteményét, és válik közkinccsé. Kialakult egy szellemi műhely, amely ösztönzőleg hat a kutatómunka folytatására.
A másik fontos elem az előadások, amelyeket a gazdag tapasztalatokkal rendelkező tagok és meghívott előadók tartanak helytörténeti, helyismereti témákban bemutatva, vizsgálva a társadalmi áramlatok, változások helyi vonatkozású hatásait.
A munkaközösség tagjai beszélgetnek a napi élet által felvetett kérdésekről.A helyi gyűjtők kamara-kiállításokon mutatják be anyagukat a város különböző intézményeiben.
A honismereti munkaközösség működésére a könyvár költségvetésében elkülönített keret áll rendelkezésre, ami kiegészül különböző pályázaton nyert támogatással.

{phocagallery view=category|categoryid=6|limitstart=0|limitcount=0|displayname=0}

A Kemenesaljai Berzsenyi Asztaltársaság

A celldömölki Kresznerics Ferenc Könyvtár munkatársainak szervezésében tíz éve – 1988. február 1-je óta – működik a Kemenesaljai Berzsenyi Asztaltársaság mint származtatott jogi személy, amely a kaposvári székhelyű Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság (továbbiakban BDIMT) Kemenesalján élő tagjaiból alakult.
A társaság célkitűzései:

• Megismerni Celldömölk és Kemenesalja irodalmi, művészeti értékeit, ápolni a Berzsenyi-hagyományokat.
• Találkozási alkalmat teremteni a magyar kultúra határon belül és határon túl élő jeleseivel.
• Lehetőséget nyújtani a bemutatkozásra vidékünk tehetséges amatőr- és hivatásos alkotóinak.
• Az azonos érdeklődésű embereknek, a szépre és értékesre vágyóknak megteremteni a közösséggé válás lehetőségét.

Az összejövetelek időpontja minden hónap második hétfője, helyszíne a könyvtár, amely nyitott minden érdeklődő, az igényes kultúra iránt vonzalmat érző számára. A társasági élet formája általában előadás, melyet a tagok, vagy meghívott előadók tartanak, s utána kötetlen beszélgetés. Az elhangzott előadásokat hangfelvételek őrzik, amelyek a könyvtár helyismereti gyűjteményébe kerülnek, akárcsak az előadásokon készült fotódokumentáció.
A nagyrendezvények (pl. előadóestek, író–olvasó találkozók, irodalmi játékok stb.) irodalmi, történelmi évfordulókhoz, naptári ünnepekhez, s más jeles napokhoz kapcsolódnak.
Évente szerepel a programban közös kirándulás, elsősorban irodalmi emlékhelyekre (pl.: Egyházashetye, Pápa, Nikla, Szekszárd, Szigetvár stb.). A millecentenárium évében, 1996-ban ellátogattak Ópusztaszerre is, s a közbeeső irodalmi emlékhelyeket is felkeresték. Kiskőrös, Nagykőrös, Kecskemét, Tápiószele múzeumai sem maradtak ki a kirándulás programjából.
Az összejövetelek egyre gyakoribb kiegészítője a képzőművészeti-, könyv- vagy dokumentum-kiállítás, többnyire helyi alkotók, gyűjtők anyagaiból.
A programok megvalósítását az oktatási, művelődési intézményekkel, más egyesületekkel kialakult kapcsolatrendszer segíti.
A BDIMT alapító okiratában megfogalmazott célkitűzések, a Berzsenyi-hagyományok ápolása mellett vállalják az irodalmi és művészeti értékek sokirányú közvetítését, a helyi művelődési értékek felmutatását.
Rendezvényeik évek óta alkalmat adnak szerzők, olvasók és előadóművészek találkozásának, amelyek újabb és újabb generációk számára teremtik meg a műértő közönséghez tartozás lehetőségét. Az pedig különösen fontos a csoport programjait szervező könyvtárosoknak, hogy programjaik iránt nem lankad az érdeklődés, s a régi tagokhoz újak is csatlakoznak. Jelenleg 80–90 között van a regisztrált tagok száma, a társaság vezetője dr. Bellérné Horváth Cecília könyvtárigazgató, aki egyben a BDIMT elnökségi tagja is.
A városi önkormányzat támogatásához minden évben pályázati úton jut a csoport, valamint a BDIMT is hozzájárul a működés költségeihez. A társaság él a legkülönbözőbb pályázati lehetőségekkel, amelynek segítségével valósulnak meg céljaik.