Atzél Elemér

  • Nyomtatás

ATZÉL ELEMÉR
(Kemenesmagasi, 1888. április 10. – Budapest, 1954. december 16.)


gyógyszerész, orvos, jogász, egyetemi magántanár

Névváltozat: Csecsinovics Elemér


Siófoki gyógyszerész-gyakornoki évek után 1911-ben szerezte meg a gyógyszerészi oklevelet. Alig kapta kézhez diplomáját, máris elkezdte orvosi tanulmányait a Budapesti egyetemen, ahol 1917-ben avatták doktorrá. A Népjóléti Minisztériumba kerülve munkájához szükségesnek érezte a jogászi képesítést, amit 1921-ben szerzett meg a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1921-től 1932-ig a Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumban titkár, 1933-tól a Belügyminisztérium osztálytanácsosává nevezték ki. Lankadatlan tudásvágya révén 1931-ben a tisztiorvosi minősítés birtokosa lett, majd 1934-ben az ügyvédi vizsgát is letette, immár a Belügyminisztérium XIII/a (egészségügyi és rendészeti) alosztályának vezetőjeként. Igazi "self made man"-ként küzdötte fel magát és lett ismert a korabeli közvéleményben. Sokoldalú, de minden területen alapos tudását elismerve a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán 1926-tól az egészségügyi közigazgatás magántanárává képesítették, az orvosi kar pedig rendkívüli tanári címmel tüntette ki.

Számos gyógyszerészeti vonatkozású rendelet kodifikálójaként a szaksajtó a "gyógyszerészek atyja"-ként jellemezte. Hangyaszorgalommal gyűjtötte össze "Az egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyűjteménye" című sorozatot, amelyből szerkesztésében 1913 és 1943 közötti időszakról öt kötet látott napvilágot 1928-tól 1944-ig. Egyik kezdeményezője volt a Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapjának, amely több bérházat is megvásárolt Budapesten, amelyek bevételéből nyugdíjat biztosított a patikusoknak, valamint özvegyeiknek és árváiknak. Elképesztő vitalitására jellemző, hogy 1945 után közel 60 évesen fogorvosi szakképesítést szerzett és rendelőt nyitott, amelyben egészen 1954 decemberében bekövetkezett haláláig dolgozott.

Irodalom:

Baradlay J. - Bársony E.: Atzél Elemér. In : A Magyar Gyógyszerészet Története II. köt. Budapest, 1930.
Hegedüs Lajos: Emlékezés egy neves magyar gyógyszerészre. Atzél Elemér (1888 - 1954). In: Orvosi Hetilap, 1988. pp. 2479- 2480.

N.T.