június 29.

  • Nyomtatás

martinGeorge R. R. Martin: A Hét Királyság lovagja

George R. R. Martint A tűz és a jég dala ciklus darabjai tették világhírűvé. Ám a szerző nemcsak annak a szériának a könyvein dolgozik - Westeros világáról több más történetet (novellát, kisregényt) is lejegyzett az elmúlt évek során, így valóban teljes fantáziavilágot teremtve, részletes földrajzi leírással, történelemmel. Míg - valamikor a homályos jövőben - meg nem jelenik a ciklus várva várt hatodik kötete, addig a rajongók ezekkel az elbeszélésekkel vigasztalódhatnak; ebben a kötetben három ilyen kisregény terjedelmű westerosi történet kapott helyet. Mindhárom írás főhőse Dunk, aki királyvári utcakölyökből lett először fegyverhordozó, majd lovag, később pedig igazi hős, aki a birodalom legjobbjaival mérte össze a tudását a hatalmas téttel bíró tornákon. Így találkozunk vele az első történetben (A kóbor lovag-ban) is: Krajcárfai Ser Arlan, az idős lovag, aki mellett szolgált, épp elhalálozott, s Dunk megörökölve az öreg fegyvereit, elhatározza, hogy a Hamugázlóhoz indul, ahol épp lovagi tornát tartanak. Immár Ser Duncan néven jelentkezik is, s a sors úgy hozza, hogy az akkor regnáló királyi ház, a Targaryenek egyik sarjával kell összecsapnia. És attól a pillanattól kezdve Ser Duncan sorsa radikális fordulatot vesz...


makkMakk Károly: Szeretni kell

Makk Károly életének filmkockái peregnek le a kötet lapjain. Ez a kivételes tehetségű és sokoldalú művész olyan áradó mesélőkedvvel ír valamennyi filmes munkájáról, hogy az olvasónak mindvégig az az érzése támad, hogy a szerző sohasem tekintette munkának a filmkészítést, annak ellenére, hogy mindig minuciózus pontossággal figyelt minden részletre, aprólékosan kidolgozott mindent már fejben, mégis szinte játéknak, szórakozásnak tekintette az alkotást. A "film első képkockái" az 1954-es pályakezdés lépéseit villantják föl, majd az emlékező visszatér 1944 nyarára, és utána ismét az ötvenes években vagyunk, a forradalom őszén, majd az ezt követő május elsején. A hatvanas és hetvenes évek történései nagyjából időrendben sorakoznak, az 1971-es cannes-i filmfesztivál, majd a párizsi és a Los Angeles-i bemutatkozás, a sikerek és a filmkészítés, a filmek szereplői és a munkatársak alakjai élednek meg a kötet lapjain. Nehéz lenne egybe fogni mindazt, amit Makk Károly elmesél a vaskos kötetben, mert a sorok az élőbeszéd közvetlenségét, másfelől az időnkénti gondolati csapongást adják vissza. A humorral teli emlékezések szinte sehol sem igazodnak az időrendiséghez, erre azonban nincs is szükség, mert az olvasó úgysem a dátumokra kíváncsi, hanem arra, miként emlékezik mindezekre a szerző. Krencsey Marianne, Psota Irén, Bessenyei Ferenc, Pécsi Sándor, Görbe János, Feleki Kamill, Darvas Iván, Darvas Lili, Töröcsik Mari és számos más híresség alakja éled meg a kötet lapjain, mert Makk Károly szeretetteli emlékezése élővé, cselekvővé teszi ezeknek a többségükben már elhunyt színészeknek az alakját. Szó esik a három "T" időszakáról is, Aczél György kultúrpolitikai szerepéről, ám sehol sem eltúlzott politikai felhangokkal, inkább az emlékezés fátylán át. Makk Károly még ma is az a "homo ludens", aki egykoron volt, élvezi az életet, elébe megy kihívásoknak, és fennen hirdeti az élet egyszerű receptjét "Szeretni kell", ennyi az egész...


frankSid Jacobsen – Ernie Colón: Anna Frank (képregény)

Anne Frank nevét a második világháború alatt írott naplója őrizte meg az utókornak. Mind a mai napig rengetegen olvassák személyes feljegyzéseit arról, hogyan rejtőzködtek a nácik elől a megszállt Hollandiában. Sid Jacobson és Ernie Colón nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy az amszterdami Anne Frank-múzeum támogatásával elkészítse Anne Frank életének első hivatalos és minden részletre kiterjedő képregény feldolgozását. A végeredmény Anne életének és korának kimerítő krónikája, a napló alapján megelevenedő háborús mindennapok és a történelmi háttér alapos áttekintése.

 


fejtoFöldes Anita: Átéltem egy évszázadot : Utolsó interjúk Fejtő Ferenccel

A 100. életévét töltötte volna be 2009. augusztus 31-én Fejtő Ferenc író, újságíró, szerkesztő, történész, esszéista, politikai elemző, az AFP egykori Kelet-Európa szakértője. Halála előtt két évvel találkozott vele először Párizsban a fiatal újságíró Földes Anita, és több interjút is készítettek, melyekből jelen kötet is összeállt. Fejtő pedig őszintén mesélt életéről, pályájáról, barátairól, eszmékről, szerelemről, vallásokról, jövőről vagy éppen halálhoz való viszonyáról. Hogyan érintették meg már gyerekkorában a könyvek? Hogyan került fel a nagykanizsai fiatalember Budapestre, és lett tagja a főváros pezsgő kulturális életének? Milyen volt a Bartha Miklós Társaság, ahová kommunisták, szocialisták, liberálisok, népiesek, antiszemiták, félfasiszták, fasiszták jártak és udvariasan vitatkoztak egymással? Hogyan ismerte meg József Attilát? Milyen benyomásokat szerzett Babitsról, Illyésről, Füst Milánról, Örkényről, Molnár Ferencről Ignotusról? Milyennek látta Bartókot, Bajcsy-Zsilinszkyt vagy Thomas Mannt? Miért és hogyan tartóztatták le 1931-ben, kommunista gondolatok terjesztésének vádjával? Miként került be első írása a Nyugatba? Hogyan emigrált 1938-ban nyugatra, az újabb letartóztatás elől menekülve? Miért vett részt magyar zsidóként a francia ellenállásban? Hogyan dolgozta fel azt, hogy szinte teljes családja a holokauszt áldozata lett? Miként lett 1944-ben az AFP elismert hírmagyarázója, kelet-európai szakértője? Miből látta rögtön, hogy a Rajk-per összes vádpontja hamis? Hogyan sikerült elérnie, hogy több tekintélyes nyugati gondolkodó is az '56-os magyar forradalom mellé álljon? Mit gondolt a Magyarországot az első világháborúba vivő Tisza Istvánról és arról a Károlyi Mihályról, akivel együtt dolgozott a francia fővárosban, és akinek sokan felróják az ország trianoni megcsonkítását? Mire bukkant Horthy Miklós titkos iratai között? Miről beszélgetett Nagy Imrével Párizsban 1947-ben, és milyen érzés volt ötvenegy évvel emigrációja után visszatérni Magyarországra, Nagy és társai újratemetésére? Hogyan találkozott 1978-ban Kádárral Párizsban? Hogyan viselte azt, amikor árpádsávos zászlókat látott nap, mint nap a magyarországi eseményekről tudósító lapokban? És miként volt még 97 évesen is rendkívül tájékozott a világ híreiről?


reagenRonald Reagen: Egy amerikai élet

Ronald Reagan, az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb, filmszínészből lett elnöke még második államfői ciklusa legvégén, 1990-ben írta meg emlékiratát, Egy amerikai élet címmel, amely az eredeti megjelenés után közel negyed évszázaddal, az Antall József Tudásközpont kiadásában olvasható magyarul. Az előszóban Reagan rögtön a közepébe - a nemzetközi politika sűrűjébe - csap: személyes hangvétellel írja le Mihail Gorbacsov pártfőtitkárral történt első találkozását. Genfben folytattak fegyverzet-leszerelési tárgyalásokat, majd kettesben elvonultak a közeli csónakházba, ahol - egy másfél órás beszélgetés után - meghívta a szovjet politikust egy washingtoni látogatásra. Ezt követően, nagyjából kronológiai rendben haladva emlékezik életére. Az első rész (Dixontól Washingtonig) születésétől elnökké választásáig követi a fejleményeket, részletesen kitérve tanulmányaira, a hollywoodi évekre, első feleségére, Jane Wyman színésznőre, illetve a szintén a szakmából megismert Nancy Davisszel való kapcsolatára, színész-szakszervezeti munkájára, amely kétségkívül a politikusi élet fontos előszobája volt. Részletesen ír arról, hogyan szállt be a nagypolitikába, miként készült első kaliforniai kampányára, hogyan telt kormányzósága és hogyan lett pártja, a republikánusok első számú jelöltje az elnökválasztáson. Új kezdet címmel egy külön főfejezetet szentel első elnökként eltöltött évének, a gazdasági gondok leküzdésétől az ellene elkövetett, sikertelen merényleten keresztül a fegyverkezés újrakezdéséig. Tovább folytatja az emlékezést, leghangsúlyosabban a külpolitikával foglalkozva, olyan témákra kitérve, mint a közel-keleti kérdés, Libanon, az Irán-kontra-ügy vagy a különböző fegyverzet-ellenőrzési tárgyalások. A szerző mindvégig részletesen idéz rendszeresen vezetett naplójából, valamint közli számos levelének szövegét is.

 

benko

Benkő Gábor: Partiharcok

A sportújságíró Benkő Gábor - állítólag igaz történeten alapuló - regénye a budapesti éjszakai életbe, az alvilág sötét bugyraiba vezeti az olvasókat. A történet főhőse Rudi, akit miután kirúgnak az iskolából, tizennyolc évesen Budapestre kerül. Az éjszakai életben kezd dolgozni: egy menő belvárosi diszkó pohárszedőjeként kap munkát, alig tízezer forintnyi fizetéssel, majd szépen emelkedik a ranglétrán, s egy idő után már a fővárosi alvilág egyik kulcsfigurájának, az "éjszaka császárának" is nevezett Tolnai Tamásnak a legbelsőbb köreiben találja magát. A férfi mindenkit a kezében tart, üzletemberektől politikusokig, és nem válogat a módszerekben. Rudi vakon követi főnökét mindenhová, a törvénytelenségbe - közben havi másfél milliós fizetést markol fel, biztosított a kokain-utánpótlás, valamint a modelleknek álcázott prostituáltak. Aztán egy késelés kell hozzá, hogy szembe merjen szállni vele, hogy a nyomozó hatóságok nyomásának engedve, saját szabadságáért cserébe elárulja valamikori eszményképét. Amely akár az életébe is kerülhet...


baumerFranz Baumer: Artúr király és a Kerekasztal lovagjai

A Királyi házak címmel futó sorozat most egy különleges darabjához érkezett, hisz ezúttal egy olyan uralkodót és udvartartását igyekszik bemutatni, akinek a személyét övező legenda jelentőségben messze túlhaladja az igen szűkös tényekre támaszkodó valóságot. Ő Artúr, a briton király, aki a történészek becslése szerint az ötödik-hatodik század körül, tehát a római légiók kivonulása idején uralkodott - már ha egyáltalán létezett, hisz erre igen szűkös, s csak közvetett bizonyítékok vannak. Ami azonban hiányzik a tényadatokat illetően, azt messze pótolja az elképesztően gazdag mítosz- és mesevilág, ami Artúr alakja köré szövődött, mintegy második létezésformát adva számára: ez a tiszta szívű, égi hatalmak által választott lovagkirály, a spirituális uralkodó alakja, amely a tizenkettedik század - Chrétien de Troyes működése - óta szinte folyamatosan foglalkoztatja a közvéleményt, s így megannyi irodalmi, képzőművészeti, sőt, filmalkotás ihletője lett. A valós és legendás Artúrral, s az őt övező mondakörrel foglalkozik részletesen a szerző, Franz Baumer, az első részben Artúr személyére koncentrálva, megkísérelve utánajárni a tényeknek, összefoglalva a mítosszal kapcsolatos alapismereteket. A folytatásban a Kerekasztal lovagjaival és eszméivel, illetve az Artúrt övező misztikus birodalommal foglalkozik, külön kitérve Merlin karakterére, a tündérek szerepére, és az eszményített szerelem megjelenítésére. Az utolsó rész témája a Grál keresése. A kiadványt függelék, irodalomjegyzék, a kapcsolódó helyszínek felsorolása, és névmutató zárja. Az izgalmas történelmi, irodalom- és kultúrtörténeti munka minden érdeklődő számára jó szívvel ajánlható.


kissKiss Róbert Richárd: Így látják a magyarokat a világban

"Magyarország valahol Törökország és Csernobil között van, magas hegycsúcsokon" - egyszer egy Los Angeles-i közgazdász ezt a választ adta Kiss Róbert Richárd újságírónak arra a kérdésre, hogy vajon hallott-e valaha szülőhelyéről. És ez volt még a "legpontosabb" tippelés abból a társaságból. A többiek még soha nem hallottak ugyanis "Éhesországról". Mivel hazánk angol neve olyan közel áll az éhes ("hungry") szóhoz, így nem ritka, hogy ezzel a világ minden táján viccelődnek, sőt a szerzővel az is előfordult már, hogy bemutatkozása után gyorsan megkínálták harapnivalóval. Texasban pedig többen azt hitték, hogy itt még mindenki lovon jár, a hatalmas síkságokon. Legújabb, rendkívül szórakoztató könyve azt próbálja bemutatni, hogy miként látnak a világ különböző népei minket, magyarokat. Természetesen ezzel a témával foglalkozó kutatásokat is felhasznált, ám segítségére van számos utazása is (eddig saját bevallása szerint összesen 169 országban járt a világon). Megtudhatjuk például, hogy az olaszoknak elsőként a szép magyar férfiak jutnak az eszükbe. Az oroszok szerint a magyarok a pénzre mennek, sokszor betegek, és túl gyakran fújják az orrukat (illetlenül még a színházban is előveszik a zsebkendőt). Az idősebb lengyeleknek a "lengyel-magyar két jó barát" mondás kapcsán a közös történelmi szálak jutnak eszükbe, igaz: a fiatalabbak erről már kevesebbet hallottak. A japánok meglepően jól ismerik Budapestet, szeretik a hídjainkat, ám furának találják, hogy milyen sok szabad terület van Magyarországon (ellentétben persze Japánnal). Kubában és több más latin-amerikai országban még mindig a "Magyarország futballnemzet" kép él rólunk, Puskás Öcsivel meg a többiekkel a Pantheonban, mintha az azóta eltelt ötven évben semmi se történt volna. Az indiaiaknak érdekesek az ételeink, bár a tökfőzeléket undorítónak találják, és úgy gondolják, milyen szokatlanul szellős a 7-es busz. A bolgárok szeretik a "szlávos" vendégszeretetünket, bár furcsának találják, hogy felcseréljük az igent és a nemet. A törökök szerint mi vagyunk a "kedves rokonok", a mongolok úgy gondolják, mi Dzsingisz kán ágán vagyunk távoli rokonaik, az osztrákok szerint pedig büszke nép vagyunk. Azt viszont sok országban osztják rólunk egyöntetűen, hogy pesszimisták vagyunk, jobban tudunk sírni, mint nevetni, rosszul öltözködünk, és a párkapcsolatok terén is lenne még mit tanulnunk.


slowCarl Honoré: Slow - A lassúság dicsérete

Mai világunk négy túlzás tartóoszlopára épül: "túl sok holmi, túl sok választási lehetőség, túl sok információ, túl nagy sebesség". Ezt elégelte meg Carl Honoré kanadai újságíró 2006-ban megjelent, A lassúság dicsérete című könyvében. Megalapította a Nemzetközi Lassúság Mozgalmat (International Slow Movement), amely olyan emberekből és csoportokból áll, akik maguk akarják irányítani élettempójukat, az általuk készített ételektől kezdve városuk vérkeringéséig. A szerző bevezeti a "lassú ethosz" fogalmát, ami az "amilyen gyorsan csak lehet" helyett az "amilyen jól csak lehet" szemléletet alkalmazza új világképében. Mert Honoré maga is elismeri, hogy korábban a sebesség megszállottja volt, és a szülői aggodalom egy megvilágosodással felérő pillanatában döntött könyve megírása mellett. Gyakori üzleti útjai egyikén egy repülőtéri üzletben pillantott meg egy könyvsorozatot, Egyperces esti mesék címmel. Első reakcióként majdnem felvásárolta az egész készletet, aztán felötlött benne, hányszor mesélt kétéves kisfiának, hogy közben ne bokros teendőin járt volna az esze. Így második reakcióként jött a bűntudat, amiért - mint sokan mások - képes volt ilyen mértékig alávetni magát az őrült rohanásnak. A fejezeteket bevezető, nagy gondolkodóktól kölcsönvett idézetek rámutatnak a téma örök érvényűségére: bármilyen korról is legyen szó, a gyors és lassú kérdése mindig is foglalkoztatta az emberiséget. Ám az ipari forradalom óta tartó, gépekhez igazított léptékű fejlődés hatására eljutottunk oda, hogy mindennél időszerűbb a kérdés: az innovációk hatására felszabadult időnkkel mihez kezdünk? Tovább gyorsítunk az életünkön, és mi szolgáljuk ki a rendszert, vagy ragaszkodva az emberi tempóhoz, megpróbálunk kiegyensúlyozottan, és ami még fontosabb, fenntarthatóan létezni? A könyvben olvasható történetek inspirációt és segítséget adnak mindehhez. Mindemellett Carl Honoré részletesen elmeséli a mozgalom nyolcvanas évek végi elindulását, és az azóta tartó három évtizedes fejlődését.


ugronUgron Zsolna: A nádor asszonya

Második részéhez érkezett Ugron Zsolna Úrasszonyok-trilógiája, amelyben folytatódik a tizenhetedik század egyik legellentmondásosabban megítélt, kicsapongónak, hűtlennek, sőt, gyermekgyilkos boszorkának is tartott történelmi nőalakjának, Báthory Gábor fejedelem húgának, Báthory Annának a története. Anna ennek a résznek a nyitányában igazi mélyponton van: a fent említett vádak okán minden anyagi javától, s otthonától is megfosztották. Arról, hogy miként alakulnak a dolgok a politika színpadán s a nagyvilágban, utolsó támogatója, Esterházy Miklós nádor informálja, de viszontszívességért cserébe. Miklós nádor ugyanis nehéz helyzetben van vezetőként és magánemberként is, és igen jól jön neki egy bölcs asszony tanácsa: a nádor betegeskedő, ideggyenge felesége, Nyáry Krisztina és erős kezű anyósa, Várday Kata szorításában nyűglődik, miközben építenie kellene politikai karrierjét. De miért is tanácsolna Anna egy olyan férfit, aki korábban már elutasította őt? Márpedig megteszi, s nem csak ezt... így lehetséges, hogy Annát kisvártatva kémnőként látjuk viszont a történetben, amely ezúttal is elsőrangú időtöltést ígér a könnyed történelmi nőregények kedvelőinek...