Újabb tíz évet ugrunk az időben, így átlépünk a huszadik századba. Benedikte Sander Brinktől született fia betöltötte a kilencedik életévét, Christoffer pedig az orvosi egyetem elvégzése után a lillehammeri kórházban kapott munkát. Habár a történet főhőse ezúttal Christoffer, hosszabb-rövidebb időre megjelenik a Jéghegyek népének összes élő tagja.

Christoffer Volden igazán szerencsésnek érezheti magát: szerető családja körében nevelkedett, sebészként nagy tekintélyt élvez, és magáénak tudhatja a gyönyörű és gazdag Lise-Merete szerelmét. Az esküvő napját még nem tűzték ki, de senkinek nincs kétsége afelől, hogy egybekelnek.

A fiú néhány napos szabadságát vidéken tölti, ám pihenését megszakítja, amikor a segítségét kérik: két gyermek egy csonttá aszalódott, átfagyott, eszméletlen nőre bukkan. A helybéliek felvilágosítják, hogy a nőt Marit Sveltennek hívják; testvérei húgukat és durva apjukat hátrahagyva kivándoroltak Amerikába. Apja, aki elkergette kérőit, nemrégiben halt meg, ezért a nőnek el kellett hagynia a házat, ahol eddig élt – csakhogy iszonyatos kínjai miatt nem jutott messzire. Christoffer megállapítja, hogy Maritnak sürgős műtétre van szüksége vakbélgyulladása miatt. Egy hajtányon teszi meg vele a lillehammeri kórházba vezető utat. Amikor előbb végzi el a sebészi beavatkozást a haldokló nőn, mint menyasszonya autóbalesetet szenvedett öccsén, magára haragítja leendő apósát. A fiú szánalmat érez a mostoha sorsú haldokló iránt, ezért – hogy boldoggá tegye utolsó óráit – házasságot ígér Maritnak. Ám a nő állapota javulni kezd, ami nem várt bonyodalmakhoz vezet.

A kórházban fertőzés üti fel a fejét, ezért Christoffer megkéri a gyógyító erővel rendelkező Benediktét, hogy utazzon oda, és segítsen felderíteni a gócot, illetve kezelje néhány súlyos betegét. Benedikte a kórházban viszont látja Sander Brinket, aki mit sem sejt fia létezéséről.

Marco továbbra sem mutatkozik családja előtt, ám – mint mindig, ha szükség van rá – most is felbukkan.

Az előző kötetből hiányoltam a feloldódást. Nem véletlen, ugyanis Benedikte félbe maradt története ebben a részben folytatódik, miközben végigkövethetjük Christoffer önmarcangolását, aki jószívűsége miatt lehetetlen helyzetbe sodorja magát. Képet nyerünk a huszadik század elejének kórházi állapotairól, illetve arról, hogyan viseltetett az akkori társadalom a lányanyák iránt. A könyvben több utalás is található a következő részre.

Oszd meg másokkal is: