Az előző rész végén eldőlt a harc kimenetele. Úgy tűnt, Nataniel nem képes visszatérni az őrá hűségesen várakozó társaihoz, akik a végső összecsapásból kimaradni kényszerültek.

Eddig rejtély volt az olvasók számára a Jéghegyek népe egyetlen királyának nővére, Tiili története. Ebből a kötetből fény derül arra, miként kerítette a lányt hatalmába Gonosz Tengel, hogyan telt számára az elmúlt hétszáz év, milyen örömmel várta megmentőit, valamint megtudjuk, hogyan töltötték az időt a Kiválasztott barátai, amíg ő ősapjukkal élet-halál harcot vívott.

Ismét megjelenik Lucifer. Nem titkolja, vissza kíván térni az emberek világába, ennek előkészítése pedig Marco feladata. A Kiválasztottak úgy érzik, becsapták őket – pusztán Lucifer eszközei voltak a harcban. A fény egykori angyala Szent Iván éjjelén szándékozik átvenni a hatalmat a földön; arra az időpontra beszél meg találkozót a nemzetség tagjaival a Grastensholm melletti tisztásra, ahol közel kétszáz évvel azelőtt Heike és Vinga megidézték a szürkéket. Ám a dolgok nem az elképzelései szerint alakulnak.

Húsz évvel később Gabriel meglátogatja Margit Sandemot, elmeséli neki, mi történt a többiekkel, és felkéri, hogy a családi krónika alapján írjon könyvet a Jéghegyek népéről…

A sorozat közben végig a valóság és a mese mezsgyéjén lavíroztak a kitartó olvasók. A könyv végén az írónő megosztja velünk, hogy ebből a csodálatos történetből mi az igazság, és mennyi a képzelet szüleménye. Elmeséli hogyan élte meg azt a nyolc és fél évet, amíg dolgozott rajta, milyen indíttatása volt a megírására, betekintést enged gyermekkorába, családi életébe, és személyes tragédiájáról is szót ejt.

A Jéghegyek népe történelmi családregény és egyben mese felnőtteknek. Az évszázadokon átívelő história által jobban megismerhetjük az északi népek történelmét, életkörülményeit, hétköznapi megpróbáltatásait, hiedelmeit, miközben a misztikus vezérszál teljesen lebilincseli az olvasót. Margit Sandemo olyan gondosan szövi bele a történetet a történelembe, hogy képes velünk elhitetni: a dolgok valóban ilyen módon estek meg. Dicséretes, hogy számtalan karaktert felsorakoztat, és ezek mindegyike saját egyéniséggel rendelkezik.

Vigyázat, aki egyszer a kezébe veszi az első részt, az követelni fogja az utána következőket!

Személy szerint én – nem túlzás azt állítani – imádom ezt a sorozatot. Átlagosan hét évente tör rám a Jéghegyek népe „elolvasási kényszere”. Most kénytelen vagyok elbúcsúzni a kedves szereplőktől, akik az elmúlt négy hónap során szinte családtaggá váltak számomra. Sebaj, hét év múlva ismét találkozom velük!