Címlap

KÜHÁR FLÓRIS FERENC
(Pártosfalva, 1893. július 5. – Budapest, 1943. november 26.)

bencés szerzetes, vallástörténész, főiskolai tanár


Vas megye muraszombati járásában született földműves szülőktől. Apja a tótfalui Kühár Ferenc, anyja a prosznyákfai (Pásztorfalva vend neve) Szabotin Katalin. Anyanyelve magyar volt, de vendül is értett, bár nem beszélte a nyelvet. Szülei 1885. február 3-án kötöttek házasságot Szentbenedeken. Az a Jambrikovits Sándor eskette őket, aki Czuczor Gergely bencés tudós unokaöccse volt. Apai nagyapja evangélikus volt s annak ősei is mind evangélikusok. (Az 1930-as években Ravasz László refomátus püspök "szivárvány-hid"-at akart építeni Pannonhalma és Debrecen között, – ezt először Kühár Flóris elutasította, de később már nem zárkózott el a gondolattól.) Középiskoláit Kőszegen és Győrben végezte, majd Pannonhalmára került. 1909. augusztus 6-án itt öltözött be bencésnek, és szerezte meg az érettségit. 1912 és 1917 között Innsbruckban tanult a rend növendékeként. 1916. június 29-én ott szentelték pappá, valamint 1917. június 11-én elnyerte a filozófiai és teológiai doktorátust.

1917 és 1922 között Celldömölk plébánosa volt, egyúttal a polgári leányiskolát is igazgatta. Ez az öt év nagyon fontos volt az ő életében, de hatása rendkívül jelentős volt Celldömölkön is. Ő indította el Berecz Skolasztika bencés nővért Hanauer Árpád István váci püspökhöz, majd onnét tovább Tiszazugra, a tanyavilágba. Miután Hollósy Jusztinián bencés apát 1891-ben megalapította Celldömölkön a bencés nővérek zárdáját, Kühár Flóris 1917-1918-ban a polgári leányiskolát. 1918-ban megírta A Czelldömölki búcsújáróhely rövid ismertetését. 1919-ben a kommün alatt háromszor is elvitték, de vasutas hívei kiszabadították a fogságból. 1921. november 6-án nagyhatású beszédben kérte Celldömölk kulturális vezetőségét, hogy alakuljon meg a Vasvármegyei Kulturegyesület Celldömölki Köre. Ez a vágya – sajnos – nem teljesült. Minden jelentős rendezvényen részt vett, felszólalt. 1922-től 1929-ig Pannonhalmán volt főiskolai tanár. Ekkor főleg a lélektan, bölcselet, vallástörténet foglalkoztatta, ilyen témájú könyveket írt. A Pannonhalmi Szemlének 1926-tól 1929-ig alapító tagja és szerkesztője volt. (A folyóirat 1993-ban indult újra!) 1929-től 1931-ig Rómában a Szent Anzelm főiskolán dogmatikát és szentségtant adott elő és vallásbölcselettel foglalkozott. 1931-től 1935-ig ismét Pannonhalmán tanított, valamint vallástörténeti munkáin dolgozott, továbbá az Actio Catholica központi igazgatójaként dolgozott. 1935-től haláláig Budapesten volt házfőnök és címzetes egyetemi tanár a Hittudományi Akadémián. Élete vége felé a magyar liturgiatörténet irányába fordult érdeklődése. 1940 és 1943 között a Katolikus Szemle szerkesztője volt. Kühár Flóris szívvel-lélekkel küzdött azért, hogy létrejöjjön a Szent Benedek Leányainak Társasága; majd óriási hittel, anyagi javainak feláldozásával Körmendy Nándor tervei alapján sikerült az Alföld egyik modern templomát és kolostorát felépítenie.

1943. november 26-án a budapesti székházban agyvérzés következtében váratlanul meghalt és a tiszaújfalui bencés apácák templomában Berecz Skolasztika perjelnő mellett temették el. Síremlékének felirata: „Maradj velünk, Atyánk!” – Szent Márton utolsó szavait idézi.

Helyi vonatkozású műve:

A celldömölki búcsújáróhely rövid ismertetése. Celldömölk, 1918. 54 p.
Irodalom:
Söveges Dávid: Egy magyar teológus a két világháború között : száz éve született, ötven éve halt meg Kühár Flóris, a Pannonhalmi Szemle első felelős szerkesztője. In: Pannonhalmi Szemle, 1993. 4. sz. p. 48-55.
Csóka J. Lajos: Szent Benedek fiainak világtörténete különös tekintettel Magyarországra. 1-2. köt. Bp., 1970. 973 p.
Koltai Jenő: Kettős emlékezés dr. Kühár Flórisra. In: Új Kemenesalja, 1993. 12. sz. p. 4.
Kühár Flóris. In: Sólymos Szilveszter: Ezer év száz bencése. Pannonhalma, 1997. pp. 314-317.
Magyar Katolikus Lexikon VII. Klacs-lond. Bp. 2002. (http://lexikon.katolikus.hu/)

K. J.