Ughy Jenő

UGHY JENŐ (Celldömölk, 1922. május 15. – Budapest, 1967. szeptember 14.)

könyvtáros, olvasásszociológus, újságíró


A középparaszti környezetből származó fiú a szülők erőfeszítései és gondoskodása révén szerezhette meg az érettségit 1940-ben a sümegi Kisfaludy Gimnáziumban. (Két lánytestvére pedagógus végzettséget szerzett.) Ughy Jenő sorsának alakulásába rögtön beleszólt a történelem: szinte az iskolapadból csöppent a második világháború lövészárkaiba. A világégés következtében kénytelen volt abbahagyni alig megkezdett orvosegyetemi tanulmányait és a fronton harcolt fogságba eséséig. Tífusz tört rá, de sikerült hazatérnie, és a demokratikus átalakulás lázában égő új rendszer mellé állt. Amíg tehette... Hazatérve Szombathelyen MÁV-tisztviselő, majd 1946-47-ben a Kisgazdapárt érdekkörébe tartozó "Nyugati Kis Újság" belső munkatársa lett.

Provokáció révén lebuktatták és a "Magyar Közösség" ügyéhez csatolva a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel miatt 8 évi börtönre ítélték. A szabadságvesztés büntetést 1947. november 13-tól 1954. február 2-ig töltötte le, amelyből az utolsó éveket a recski munkatábor emberpróbáló bányáiban vészelte át. Vallásos meggyőződése, az életbe vetett hite adott lelkierőt neki ezekben a nehéz esztendőkben. Szabadulása után még 2 évig a tatai szénbányáknál volt kőrakó vasúti munkás. E közben vette feleségül Zalaszegváron Szabó Saroltát. Az 1956-os forradalom alatt október 26-án ő lett a Független Kisgazdapárt Országos Közpomtjában a sajtóosztály vezetője. A szabadságharc után  Pápán, a Jókai Mór Könyvtárban helyezkedett el könyvtárosként, s pár év múlva az olvasószolgálati csoport vezetője, majd 1962 végén egy hónapig megbízott könyvtárigazgató lett.

1963. február 1-től az Országos Széchényi Könyvtárban a Könyvtártudományi Módszertani Központ munkatársa lett, ahol az Új Könyvek társadalomtudományi és történettudományi vonatkozású szerkesztése mellett fő területként az olvasáskutatással foglalkozott.

Az "Ezer falusi lakos és a könyv" című, 1965-ben mindössze háromszáz példányban napvilágot látott olvasásszociológiai alapműve módszertani kézikönyvként forgatható. Ughy Jenő műhelygyakorlatnak tekintette a kötet alapjául szolgáló, 1964 március 1. és 31. között lebonyolított felmérést: igyekezett kialakítani a reprezentatív kiválasztás technikáját és az interjúkészítés módszertanát. Addigi életútjának, elméleti tájékozottságának és gyakorló könyvtárosi időszakának minden tapasztalatát belesűrítette a vizsgálatsorozatba, amely szigorúan tudományos alapon a valóság tükörképét kívánta bemutatni. A vizsgálat módszertani alapját a bielefeldi EMNID Társadalom- és Közvéleménykutató Intézet Rolf Frőhner által irányított "Könyv a jelenkorban" című felmérése jelentette. A falusi lakosság olvasási struktúrájának felvázolása érdekében az ország különböző tájain fekvő, eltérő adottságokkal/viszonyokkal bíró öt más-más népességkategóriába tartozó település 200-200 lakosáról (tehát a nemolvasók köréről is) szakemberek által kitöltött 58 pontos kérdőív segítségével készített olvasásszociológiai pillanatfelvételt. A Nyírmeggyesen, Bácsán, Bátorban, Bácsalmáson és Dákán lebonyolított kutatás korszerű művelődési szemlélet jegyében, az olvasást a többi kulturális tevékenységgel egységben vizsgálta. A szabadidő szerkezete, a könyvvásárlás és a könyvtári tagság mellett az olvasás motívumainak és hatásának is gazdag tárházát biztosította a mintegy 80 ezer adat feldolgozása. Az információs bázist az akkoriban korszerű lyukkártyás módszerrel rögzítette. Kutatásainak minden eleme továbbgondolásra érdemes volt, és szinte csábított a folytatásra, még átfogóbb felmérések készítésére: az olvasás összefüggésrendszerének minél pontosabb bemutatására. Tervezte a folytatást, alapozó vizsgálatainak kiterjesztését és továbbfejlesztését. Pályájának felfelé ívelő szakaszában tragikus hirtelenséggel, máig nem tisztázott gyanús körülmények között, közlekedési baleset következtében hunyt el. Magyarországon elsőként vizsgálta tudományos eszközökkel a községi lakosok olvasási szokásait és a magyar olvasásszociológia egyik úttörőjének tekintjük.

Az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központja (ma: Könyvtári Intézet) 1987 novemberében a hazai olvasáskutatás apostola halálának 20. évfordulójáról konferencia keretében emlékezett meg.


Főbb művei:

Egy úttörő falusi könyvtáros : Székely Imre. In: A Könyvtáros, 1961. 10. sz. pp. 593-594. (A nemeskeresztúri könyvtárosról.)
Az olvasás helyzete Dákán (Tóth Dezsővel). In: A veszprémi megyei könyvtár évkönyve. Veszprém, 1961.
Ezer falusi lakos és a könyv. Bp. 1965. 119 p. (A Könyvtártudományi és Módszertani Központ kiadványai 11.)

Irodalom:

V[argha] B[alázs]: Ughy Jenő 1922-1967. In: Könyvtáros, 1967. 10. sz. p. 583.

Két évtized az olvasáskutatás könyvtári műhelyében : In memoriam Ughy Jenő. In: Könyvtáros, 1988. 4. sz. pp. 189-202.

Pártay Tivadar: Testvériség a pokolban. (Recski rabtársaim: Mezőfi Károly, dr. Endrődy Zoltán, Ughy Jenő és Földváry-Boér Elemér emlékére). In: Kis Újság, 1989. 5. sz. (június 29.) p. 6. 

N. T.