Kodály Zoltán

KODÁLY ZOLTÁN Csöngén


Weöres Sándor még csak tizenöt éves volt, amikor megírta Öregek című versét, amely a Pesti Hírlap egyik vasárnapi mellékletében jelent meg. Kodálynak is kezébe került az újság, megtetszett neki, ezért levelet írt az ifjú szerzőnek, s engedélyt kért tőle verse megzenésítéséhez. "Mondanom sem kell hogy a legnagyobb megtiszteltetés volt ez számomra, örömmel válaszoltam, és megköszöntem." . – írja visszaemlékezésében Weöres.

A megzenésített vers ősbemutatóját Kecskeméten tartották, másodszorra pedig Szombathelyen adták elő, Vásárhelyi Zoltán vezényletével. A bemutatóra Szombathelyre érkezett Kodály Zoltán feleségével. Így kezdődött Weöres Sándor ismeretsége, kapcsolata Kodállyal, majd folytatódott azzal, hogy a zenemű szombathelyi előadását követően mintegy másfél évvel később meghívta a zeneszerzőt Csöngére. Meghívó levelében arra is felhívta Kodály figyelmét, hogy falujában bőséges szöveg- és dallamanyag él a nép ajkán. Kodály elfogadta a meghívást, s örömmel vállalta az utat. Erre a meghívó emlékezete szerint 1933 őszén vagy 1934 tavaszán került sor.

Kodály Budapestről vonattal érkezett Celldömölkre, ahová a költő édesapja, idősebb Weöres Sándor csöngei földbirtokos hintót küldött a vendég elé. Kodálynak a Csöngén töltött napjaira így emlékezik vissza Weöres Sándor: "Kodály meghallgatta az akkor még élő öregembereket, öregasszonyokat, az ő fejükben és szájukon élő dallam- és szövegkincset.. Magnó vagy fonográf nem volt vele. Jegyezgetett, kottázott, de így is bőséges anyagot tudott Csöngén összegyűjteni... Egyik nap jött, nálunk töltötte az éjszakát, és a másik nap már ment is vissza Pestre. Hogyha hosszabb ideig maradt volna, bizonyosan még sokkal több anyag gyűlt volna össze. A falubeliek szívesen produkálják magukat, nem őrzik féltékenyen a fejükben rejlő folklórkincset. Voltak ott a kocsmában harmincan-negyvenen. Nagyrészt öregemberek, öregasszonyok, de voltak köztük fiatalabbak is. És persze nem tudták ők azt pontosan, hogy Kodály mire kíváncsi. Volt ott például olyan anya is, aki a kislányával azt produkáltatta, hogy "Éjjel az omnibusz tetején..." amihez Kodály természetesen nagyon fanyar képet vágott, de azért udvariasan végighallgatta." Kodály látogatása "utóhatásának" tekinthető, hogy ezután intenzív, gyümölcsöző munkakapcsolat alakult ki Weöres Sándor és Kodály között. "Alig volt olyan esztendő, hogy Kodálytól ne kaptam volna egypár tucat – olykor többszáz – kisdallamot, amihez szöveget kért." – írta Weöres.

Kodály csöngei tartózkodásának emlékére 1982. május 20-án - születésének 100. évfordulóján - avattak emléktáblát Weöres Sándor egykori csöngei lakóházának udvarán.

Irodalom:

Kodály-emléktáblát avattak Csöngén. In: Vas Népe, 1982. 117.sz. (máj. 21.) p. 8.
M. Csapó Piroska - Volly István: Kodály Zoltán és a regös táj. In: Életünk, 1982. 12.sz. pp. 1087-1092. [Többek között a csöngei regölésről.]
Egyedül mindenkivel. W. S. beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai. Bp. 1993.

Sz. P.