Kis János

KIS JÁNOS
(Rábaszentandrás, 1770. szeptember 22. – Sopron, 1846. február 19.)

költő, műfordító, ev. püspök

1770. szeptember 22-én a Sopron megyei Szentandráson, a Festetics gróf birtokán élő jobbágycsalád hét gyermeke közül a harmadiknak született. A nádtetős családi háznál példás családi életet tapasztalt. Az a néhány könyv, ami a szerény szobát díszítette, hamar fölkeltette érdeklődését. Még az iskola előtt édesanyja segítségével megtanult írni, olvasni. Tízéves korában került iskolába, tanítója a szülők tudtára adta, hogy fiuk tanulásra született.

Sopronban a gimnáziumi tanulmányai során kedvelte meg az ókori irodalmat és a modern nyelveket. Kitűnt vasszorgalma, kitartása, ami azután egész életében jellemezte – szerénységével együtt. A soproni líceum szelleme, a következetes magyar nevelés adta az ösztönzést Kis János számára a szervezett nyelvművelésre. Másfelől a műveltség fejlesztésére a más nyelveken írt munkák fordítását is szorgalmazta. II. József németesítési törekvéseinek idején, 1790-ben néhány társával megalakította a Soproni Magyar Társaságot, ez volt az első önképzőkör. Tagjaik a magyar nyelvű irodalom alkotásait szándékozták széles körben ismertté tenni. A társaság irodalomközvetítő szerepét jelzi, hogy kölcsönöztek könyvet a társaságon kívülieknek és vidékieknek is. Kemenesaljáról kölcsönzők adatai ismertek.

Kis János 1791-től Németország legjobb egyetemein, Göttingában és Jénában tanult. Az evangélikus egyház protestáns főiskolák hiányában külföldre küldte tanulni lelkészeit, ahol felkészült, felvilágosult tanárok előadásai révén a vallási kérdéseken túl világi tudományokkal ismerkedhettek.

1796-ban Nemesdömölkön szentelte pappá Hrabowszky Sámuel püspök, ezután különböző helyeken szolgált. Kővágóőrsön keresték fel a nemesdömölki gyülekezet képviselői, hívták lelkésznek. Nemesdömölk az egyik legnépesebb és legjövedelmezőbb gyülekezet volt. Kis János a felkérést megtiszteltetésnek tartotta, és 1802. június 12-én el is fogadta.

Nemesdömölkre érkezése után a környék köznemeseit látogatva elsőnek találkozott Berzsenyivel, aki nem sokáig tudta titkolni asztalfiókjába rejtett irományit, bevallotta, verseket ír. Átadta néhány versét Kis Jánosnak, ő pedig Kazinczyhoz továbbította őket, akivel 1793 óta levelezett.

Nemesdömölkön irodalmi tevékenysége kiszélesedett. Íróként a felvilágosodást kívánta elősegíteni: az igazságot megmutatni, a tudatlanságot oszlatni igyekezett. Munkái a nyelvtudomány, az esztétika, a történetírás, a nevelés, az életbölcselet körébe tartoznak. Itt nyert el egy, a magyar nyelv művelésére kiírt pályázatot.

Gyakori vendégei voltak kemenesaljai paptársai is. Zsigán János, a már említett soproni társaság első jegyzője, Szüts István, Beliczay János, egykori soproni diákok, a magyar irodalom terjesztői, Horváth Zsigmond, Döbrentei Lajos és fia, Gábor, az Akadémia első titkára. Beszélgetéseik tárgya a prédikátori és egyéb tudományos munkáik mellett a már kinyomtatott és még kéziratban lévő dolgozatok. A művelődés fontos helyévé avatták Nemesdömölköt.

1808 tavaszán soproni lelkészi meghívást fogadott el. Nehéz szívvel búcsúzott az őt oly szívesen látó Kemenesaljától. Feljegyezték, hogy hívei egész Kemenesaljáról jöttek vasárnapi hitszónoklatait hallgatni. 1812-től haláláig a dunántúli evangélikus egyházkerület szuperintendense (püspöke). 1822-ben nemességet, 1840-ben királyi tanácsosi címet kapott. 1830-tól lett az Akadémia tagja. Kazinczy halála után a történeti osztályt vezette.

Munkatársa volt számos korabeli lapnak és folyóiratnak, mintegy hetven önálló irodalmi műve jelent meg, sokat fordított görög, latin, német, francia klasszikusok műveiből.

Kis János, bár jelentős irodalmi tevékenységet folytatott, méltatói legnagyobb érdemének mégis kapcsolatteremtő, szervező, felfedező képességét tartják. Magát nem tartotta eredeti tehetségnek, versei közt sok a fordítás és átdolgozás. Feladatát a műveltség közvetítésében, az olvasók táborának növelésében látta.

Irodalom:

Németh Zoltán: Kis János szerepe kora irodalmi életében. Győr, 1941
Horváth János: Kis János. In: Berzsenyi és íróbarátai. 1960
Fried István: Kis János klasszicizmusához. In: Soproni Szemle, 1974
Uő: Stílustörekvések a XVIII. század végén. In: ITK, 1979
Kis János superintendens emlékezései életéből maga által feljegyezve. In: Berzsenyi Dániel művei. Bp., 1983
Soós István: Kis János levelei Döbrentei Gáborhoz. In: Soproni Szemle, 1987. 2. sz. pp. 128-141.
Fried István: "... törpe növény a' cédrusos erdőn" In: Klasszika és romantika között. Bp. 1990. pp. 159-171.
Uő: Kis János kritikusi munkásságához. In: Soproni Szemle, 1992
Káldos Gyula: Százkilencven éve érkezett Nemesdömölkre a Berzsenyit "felfedező" Kis János. In: Új Kemenesalja. 4. év. 7. sz. (1992. július). p. 6.
Németh Tibor: A költőfejedelem és a szürke eminenciás : Berzsenyi Dániel és Kis János párhuzamos életrajza. In: 2004/1. p. 15-36. (tovább)
D. Szebik Imre: Kis János püspök-lelkész élete és szolgálata (1770–1846)
Kis János poétai munkái. Pest, 1846. XLVI, 462 p. [pdf-vált.: 565 p.] (tovább)

K.Gy.

Módosítás: (2011. Február 25. Péntek, 16:50)