június 19.

Tim Weiner: Az FBI története

A CIA története után a Pulitzer-díjas Tim Weiner legújabb kötetében az amerikai Szövetségi Nyomozóiroda (angolul: Federal Bureau of Investigation), ismert rövidítésével az FBI történetét igyekszik bemutatni. A névre gondolva elsősorban a bűnözők elfogadása juthat az eszünkbe, ám a huszadik század nagy részében és napjainkban is első és legfontosabb feladata a terroristákkal és a kémekkel kapcsolatos titkos hírszerzés volt. A könyv elsősorban ezen tevékenységet kívánja bemutatni, felvázolva egyben a nemzetbiztonság és a polgári szabadságjogok kérdése között mutatkozó szüntelen konfliktust is. A szerző nagymértékben támaszkodik az FBI emblematikus igazgatója, az intézményt 1924-től egészen 1972-ig vezető J. Edgar Hoover mintegy hetvenezer oldalnyi, a titkosítás alól nemrég feloldott aktáira, így árnyaltabb képet tud nyújtani a tisztelői által géniusznak tartott vagy a "tüllszoknyás zsarnok"-ként is jellemzett Hoover személyiségével és tevékenységével kapcsolatban egyaránt, aki aktáinak tartalmával elnököket is sakkban tudott tartani. Fontos forrás azon több mint kétszáz oral history interjú is, amelyet a szerző volt FBI-ügynökökkel készített. A kötet három nagy egységre osztva vizsgálja a történteket. Az első rész (Kémek és szabotőrök) az alapítástól kezdve a második világháborúig tart; ezt követi a Világháború címet viselő második rész; az utolsó egység (Háború a terror ellen) pedig 1945-től napjainkig tartó fejleményekkel foglalkozik. Olyan ügyekről/tevékenységekről olvashatunk, mint a gengszterek vagy a kommunistának tartott emberek utáni nyomozások a két világháború között, 1939-től az Amerikában tevékenykedő náci kémek elleni akciók, az atombomba kifejlesztése, a CIA-vel való folyamatos vetélkedés, a kommunista üldözések az ötvenes években, az FBI "Szexuális elhajlásokkal foglalkozó programja", mely elsősorban homoszexuális személyek ellen irányult, a Szovjetunió és Kína vezetői utáni kémkedés, a Castro vagy Trujillo dominikai diktátor meggyilkolására szőtt tervek, a polgárjogi mozgalom vagy a pacifisták megfigyelése, Martin Luther King zsarolása a szexuális életére vonatkozó anyagokkal, a Ku-Klux-Klán elleni nyomozások, elnökök (így Kennedy vagy Nixon) lehallgatása, a Lockerbie-i katasztrófa nyomozásában való közreműködés vagy a terroristák elleni küzdelem 2001. szeptember 11. előtt és azóta.

Zuschlag János: Pártházból börtönbe

A Szalai Viviennel folytatott beszélgetésekből született könyvben Zuschlag elismeri bűnösségét, ennél azonban jóval többet is mond. Azt állítja ugyanis, hogy nem csak "Zuschlag-ügy" volt, mert nemcsak ő volt benne, és nem csak ő hozta meg a döntéseket. Saját állítása szerint csupán végrehajtóként működött, a szálak pedig a párthoz vezetnek. Magáról a sikkasztásról, peréről és szerinte az MSZP-ben zajló korrupcióról viszonylag kevesebb szó esik a kötetben, ám érdekes módon a média által felkapott részletek - például arra vonatkozóan, hogy állítólag 50 milliót kapott egy reklámszatyorban azért, hogy félreálljon - is csak megemlítődnek. A könyv első felében nagyrészt gyermekkori frusztrációjáról, csínytevéseiről olvashatunk (közel hetven oldalon keresztül, mintegy megmagyarázandó azt, miért vált olyan személyiséggé, aki képes volt részt venni ebben a velejéig romlott politikai életben). A kötet második fele mutatná be elvileg aktív politikai működését, és azt a korrupt rendszert, amelyben részt vett, ám a nagy általánosságokon túl magukról az eseményekről nem igazán esik szó, csak néhány oldalon. Leginkább sztorikat olvashatunk: hogy hogyan fogdosta egy idősebb szocialista politikus a parlamenti liftben, hogy mennyit piált, vezetett részegen, milyen szexkalandokat élt át, és mekkora "király"-nak érezte magát ebben az időszakban. Viszonylag sokat ír azonban Gyurcsány Ferenccel való kapcsolatáról, a volt ifjúsági- és sportminiszter, majd miniszterelnök személyiségéről, Simon Gábor nemrég kipattant ügyéről, és természetesen arról, miként hagyta őt magát cserben az MSZP azzal, hogy nem állt ki mellette. Az utolsó rész a börtönévek megpróbáltatásairól, az őt ért megaláztatásokról szól.

Szex és szocializmus

"Hagyjuk a szexualitást a hanyatló Nyugat ópiumának" - mindenkinek ismerős lehet A tanú című film részlete, mely egyben Tóth Eszter Zsófia és Murai András legújabb kötetének alcíme is. A szerzők azt kívánják bemutatni, hogy milyen volt a testiségről, a párkapcsolatokról és a szexualitásról folyó, a pártállami vezetés által tematizált közbeszéd Magyarországon, az 1960-as évek közepétől a rendszerváltásig. Milyen abortuszdiskurzusok és népesedéspolitikai viták voltak a Kádár-korszakban? Hogyan változott a modern házasság eszménye ugyanebben az időszakban? Miként viszonyult a hatalom a nyitott kapcsolatok terjedéséhez? Hogyan jelent meg a szexualitás az Ifjúsági Magazin hasábjain, legfőképp Veres Pál Doktor úr, kérem... című népszerű rovatában? És hogyan a korabeli játékfilmekben, mint a Szindbád (1971), a Te rongyos élet (1983), az Egészséges erotika (1985) vagy a Szépleányok (1986)? Hogyan reagált a rendszer az AIDS megjelenésére, és miként állt az óvszerhasználathoz? Hogyan "alakultak át" a prostituáltak "dologtalan, luxus életmódot hajhászó léha elkövetők"-ből "striciknek kiszolgáltatott áldozatok"-ká? Mekkora port vert fel az 1985-ös szépségkirálynő-választás, és kilenc hónappal később a győztes, Molnár Csilla öngyilkossága? Miként viszonyult a rendszer a férfi és női homoszexualitáshoz, és miként jelent meg a téma olyan filmekben, mint az Egymásra nézve (1982) vagy a Mielőtt befejezi röptét a denevér (1989)? Hogyan jelent meg hazánkban a nudizmus, és mennyiben volt más fogadtatása, mint például Kelet-Németországban? Miért volt külön jelenség az NDK-s lányok jelenléte a Balatonon? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kívánják megadni a válaszokat a szerzők.

Ferenc pápa: Nyitott ész, hívő szív

Az Új Ember Kiadó Jezsuita könyvek címmel indított sorozatában Ferenc pápa - még Buenos Aires-i érsekként írt - lelkigyakorlatos beszédeiből összeállított kötetét vehetik kézbe lelki fejlődésre vágyakozó katolikus olvasók. A 2012 tavaszán született írásgyűjteményhez az Argentin Püspöki Konferencia elnöke, José María Arancedo írt előszót: "Ez a könyv egy olyan püspök élettapasztalatát tárja elénk, aki valódi nevelő és pásztor, és akit arra hívott az Úr, hogy Péter utódja legyen". Jorge Mario Bergoglio különböző alkalmakkor elhangzott elmélkedései egyháza katekizmusának - nem szó szerinti - négy fő egységre tagolható felosztását követi. Az első részben Jézus Krisztus találkozásait mutatja be az evangéliumokban található dialógusok révén, természetesen az "ignáci" jezsuita hagyományok szerint. A második egységben bevezeti olvasóját a kinyilatkoztatás epifániájába, vagyis a szeretet, az élet és a küldetés történelmének feltárulásába. A harmadik részben a szerző az egyházat állítja elénk, a maga konkrét valóságában: erősségeivel, gyengéivel, törékenységével. Itt a Jelenések könyvéből idézve, a hét egyházhoz intézett, nem könnyen értelmezhető levelek alapján halad, segítségül hívva olyan nagynevű teológusokat, mint Romano Guardini vagy Hans Urs von Balthasar. Az utolsó rész témája az imádság, megint csak bibliai szereplők (Ábrahám, Mózes, Dávid, Jób, Judit) példáit felemlítve. Ez a rész az Atyához imádkozó pap Jézus bemutatásával zárul, mint a keresztény ember életének forrása és példaképe.

Anthony Ryan: A vér éneke

A Hollóárnyék című fantasy trilógia első kötetét tartja kezében az olvasó. A történet főhőse, Vaelin Al Sorna tízesztendősen kerül el a Hatodik Rend Kolostorába, ahol a rendtestvérek különféle kegyetlenkedéssel nevelik a rájuk bízott árvákat. A kamaszodó ifjak többségének szíve megkeményedik, és a kardforgatás, az ölés számukra mindennapi cselekedetté válik. Vaelinnek két állat "személyében" akad társa a kolostorban: egy kifejezetten csúnya, taszító küllemű kutya, és egy fékezhetetlen természetű ló lesznek a fiú segítői. A kolostoron kívül kitör a háború, s bár annak igazságtalan jellege kétségekkel tölti el Vaelint, hogy kinek az oldalára álljon, a vér szavának, és uralkodójának, Janus Al Nieren királynak a hívására mégis harcba megy. Ám, hogy miként és kinek az oldalán vívja meg csatáját, az az izgalmas fantasy regény végére körvonalazódik csak.

Futás – A kocogástól a maratonira való felkészülésig

Az angol Dorling Kindersley védjegye az a minőség, amit a fitneszszakmában dolgozó szerzőhármas könyvének kézbevételekor tapasztalunk. Élvezet kézbe venni a futás teljes körű feldolgozását ígérő kötetet, és nemcsak a fizikai paraméterei okán. Nem túlzás azt állítani, hogy a profi módon illusztrált szakkönyv minden futással kapcsolatos tudnivalót tartalmaz, a megfelelő cipő kiválasztásától a helyes étkezésen át a bemelegítésig. Glen Thurgood, Gareth Sapstead és Chris Stankiewicz különféle szintű edzésterveket kínál az öt kilométeres programtól egészen a maratoniig. A szemléletes képanyag segítségével még azt is megtudhatja az olvasó, mi zajlik le a futók testében gyakorlás közben. A nélkülözhetetlen, edzés előtti és utáni nyújtógyakorlatok pedig abban segítenek, hogy megelőzzük a sérüléseket. A törzserősítő és a rezisztenciaedzés-gyakorlatok ugyanakkor gyorsabbá és teherbíróbbá teszik a futót. Az edzettségi táblázatokkal, kislexikonnal és tárgymutatóval kiegészített munka tökéletes választás minden kezdő és fejlődni vágyó sportember számára, aki szeretné lefutni az általa választott távot.

Marcus du Sautoy: Prímszámok zenéje

Az iskolában a gyerekek - jó esetben - megtanulják, hogy azok a természetes számok prímszámok, amelyek csak eggyel és önmagukkal oszthatók. Ezek a "számtan atomjai", hiszen összeszorzásukkal létrehozható minden nem prímszám. Azt azonban már nem tanítják, hogy számos izgalmas rejtélyt kínálnak a prímek. Például ott van az a kérdés, hogy a prímszámok listája elsőre kaotikusnak és véletlenszerűnek tűnik, de valóban így van-e? Hogyan lehet megjósolni, hol fog felbukkanni a következő prímszám? Létezik vajon olyan képlet, mellyel prímeket lehet előállítani? A matematikusok évszázadok óta igyekeztek valamiféle rendet kivenni a prímszámok zajából. Így volt ezzel Berhard Riemann is, aki teljesen új nézőpontból kezdte vizsgálni a problémát. Egy matematikai tükör felfedezésével mégis rendszert vélt felfedezni a prímszámok mögött, és 1859-ben megfogalmazott sejtése Riemann-hipotézis néven vonult be a tudománytörténetbe. A Riemann-féle zéta-függvényt szinte minden matematikus igaznak tartja, bár mind a ma napig nem sikerült bizonyítani (igaz, cáfolni sem). A prímszámokat azonban sok mindenre lehet használni: Ron Rivest, Adi Shamir és Leonard Adleman például a hetvenes években a prímszámok felhasználásával módot találtak arra, hogy megvédjék a bankkártyaszámunkat, melynek köszönhetően hatalmasra nőtt az elektronikus kereskedelem. A prímszámok később a kvantummechanikát és s számítástudományt is forradalmasították. Marcus du Sautoy érdekfeszítő könyvében, mint egy oknyomozó riporter veszi sorra a matematikatörténet meghatározó alakjait (Leonhard Euler, Carl Friedrich Gauss, David Hilbert, John Edensor Littlewood, Godfrey Harold Hardy, Alexandre Grothendieck, Srínivásza Rámánudzsan, Alan Turing, Kurt Gödel, Andrew Odlyzko, Enrico Bombieri, Alain Connes, valamint a magyarok közül Grätzer György, Erdős Pál, Turán Pál és Rényi Alfréd), akik mind igyekeztek nyomába eredni a rejtélynek - mindeddig sikertelenül.

Al Gore: A jövő - A globális változás hat mozgatórugója

Al Gore, az egykori amerikai demokrata alelnök, aki az elmúlt mintegy másfél évtizedben a klímaváltozással foglalkozott elsősorban, legújabb kötetében ezt írja: "korunk olyan forradalmi változást tartogat, amely példa nélküli a történelemben. Ha újra kezünkbe akarjuk venni sorsunk irányítását, és magunk kívánjuk alakítani jövőnket, szembe kell néznünk a globális változásokat mozgató erőkkel". Könyvével elsősorban a döntéshozókra, a politikusokra kíván hatni, de természetesen minden érdeklődő számára hasznos lehet. Az általános bevezető után hat nagy csoportra osztva beszél a "globális változás hat mozgatórugójáról". Elsőként, Föld Rt. cím alatt azt kívánja leírni, hogy a fokozódó globalizáció olyan új, átfogó, integrált gazdasági egységet hoz létre, amely az eddigiekhez képest egészen más módon viszonyul a tőkéhez, a munkához, a fogyasztói piacokhoz és a nemzeti kormányokhoz. A második rész (Globális elme) a digitális kommunikáció, a világháló és a számítógépes forradalom által létrehozott olyan agyközpontot mutatja be, amely emberek millióinak érzéseit és gondolatait köti össze intelligens gépekkel, robotokkal, mindenhol jelen lévő érzékelőkkel és adatbázisokkal. A harmadik fő fejezet (Hatalmi átrendeződés) azt vázolja fel, hogy az elmúlt ötszáz évben soha nem tapasztalt módon alakult át a globális politikai, gazdasági és katonai erőegyensúly: az amerikai hegemónia egy többpólusú hatalmi középpontokból álló rendszer, a nemzetállamok a magánszféra, a politikai rendszerek a piac felé tolódnak el. A Túlnövekedés című rész arról szól, hogy a gazdaság elrontott iránytűje vészesen rossz irányba, a fogyasztás, a környezetszennyezés fenntarthatatlan növekedéséhez, valamint a termőtalaj, a vízkészletek és az élővilág kimerítéséhez vezetett. Az ötödik fő fejezet (Újraértelmezett élet és halál) a genomikai, biotechnológiai, az ideg- és az élettudományi forradalmaknak az orvostudományra, a mezőgazdaságra és a molekuláris tudományokra gyakorolt drasztikus hatásait vázolja fel. Végül az utolsó rész (Kiéleződött helyzet) az emberi civilizáció és a föld ökoszisztémái közötti kapcsolat radikális megbomlását ecseteli.

László Noémi: Föld

A fiatal kora ellenére ismert erdélyi költőnő - Orbán János Dénes, Fekete Vince, Sántha Attila nemzedékének tagja - korszakzáró kötetnek véli a Földet. Címével azt érzékelteti, hogy immár földet ért, lezárja és összegzi a szabályos, zárt formákkal élő, rímes és ritmusos versek időszakát, és új, prózaibb fejezetet kíván nyitni alakuló, változó, megújuló munkásságában. De a Föld darabjai még a "régi" László Noémi versvilágát szemléltetik, foglalják össze: a nagyon is mai témákat klasszikus formákban megörökítő versek gyűjteménye a kötet. László Noémi sokszor ellentétpárokkal, szembeállításokkal, dichotómiák képi megjelenítésével fejezi ki életérzését (Csoda; Édes-keserű dal; Szeptemberi elégia). Szembesíti a magasztost és a profánt, a szépséget és az ürességet, a szabadságot és a rabságot, az igazságot és a hamisságot - olykor egyetlen versben mindet (Éter). Szabályosan ütemezett, rímes strófákban szól a mai erdélyi értelmiség helyzetéről: "Nem nyelvemben: én hibáimban élek" vagy érzésvilágáról: "Még alig menekültél tőlem, várlak". Míg nagyon is valóságos, életközeli dolgokról szól, aközben éterien szárnyaló, emelkedett stílusú lírát művel. Kifinomult versbeszéde szinte a hullámai hátára veszi olvasóját, a szöveg ereje sodorja magával a műélvezőt, aki ekként nagyon is könnyedén fogadja be a még oly komor, szomorú, sokszor kiábrándító mondanivalót is. László Noémi láthatóan nagyobb verskompozíciókban is gondolkodik (Őszi szonettkoszorú; Csillag), ezzel is mintegy a hagyományos poézis gyakorlatára utal.