Sárközy Pál Endre (1884-1957)
SÁRKÖZY PÁL ENDRE
(Jánosháza, 1884. december 3. - Pannonhalma, 1957. május 10.)
matematikus, egy. tanár, pannonhalmi főapát (1952/57)
E nagy tudományos és egyházi sikereket elért tudós tanár és főpap Jánosházán született, 1884. december 3-án. A tehetséges ifjú a pannonhalmi főgimnáziumba került, ahol a sikeres érettségi után bencésnek készült. 1902. augusztus 6-án öltözött be szerzetesnek. Első fogadalomtétele 1906. június 4-én volt (egyszerű fogadalom), ünnepélyes fogadalomtételére 1909. június 6-án került sor, és ugyanebben az évben június 29-én Pannonhalmán pappá szentelték. Egy évig a győri bencés gimnázium matematika tanára volt. Tehetségére főapátja hamar felfigyelt, így visszahelyezte őt Pannonhalmára, ahol aztán majdnem az egész életét - kis megszakítással - leélte.
1910-től 1938-ig Pannonhalmán maradt. 1910-ben kinevezték főiskolai tanárnak, amely tisztét 1947-ig betöltötte, bakonybéli apát korában is. Matematikát adott elő, és már akkor foglalkozott a magasabb matematikával, valamint annak történetével, amikről később jelentős tankönyveket írt. Közben készült a bölcseleti doktorátusára is, amelyet a budapesti egyetemen 1914-ben szerzett meg. Tudományos és egyházi elismerése egyaránt megtörtént. Mint matematikus, a budapesti tudományegyetemen magán-, majd rendkívüli tanár lett, a Szent István Akadémia tagja és alelnöke. Ugyanakkor otthon, Pannonhalmán 1929-1938-ig főmonostori perjel, közben 1930-1933-ig rendi főigazgató, 1931-1938-ig pedig iskolai igazgató is. Pannonhalmi évei alatt jelentek meg fontos gimnáziumi tankönyvei, amelyek közül a legjelentősebbek: A differenciálegyenletek elméletének elemei (Pannonhalma, 1932) ; Bevezetés a differenciálgeometriába (Pannonhalma, 1936). Írt tanulmányokat a matematika történetéről is. 1938-tól 1952-ig Bakonybélben volt apát.
1947 fordulópontot jelentett az életében. Kelemen Krizosztom főapát kénytelen volt elhagyni az országot, így a főapáti szék de facto üres lett, de jogilag nem maradhatott az. Ezért nem választhattak új főapátot, - de a dolgok ügyvitelére Sárközy Pál visszaköltözött Pannonhalmára, és kormányzó apát lett, megtartva bakonybéli apáti címét. Közben jött az 1950-es esztendő, amikor Rákosi Mátyással folytatott tárgyalásokon ő képviselte a bencés rendet. Érdeme, hogy a rend, bár nagyon sok gimnáziumát elvesztette, de megtarthatta Győrt és főleg Pannonhalmát. 1952-ben Svájcban meghalt Kelemen Krizosztom főapát, így a jogilag is megüresedett székbe Sárközy Pál került. Megbízatását 1957. május 10-én bekövetkezett haláláig töltötte be, rendtársai és a magyar katolikus egyház megelégedésére. Holttestét a pannonhalmi Nagyboldogasszony kápolna kriptájában temették el.
Halálának 50. évfordulója alkalmából tiszteletére születési helyén, Jánosházán emléktáblát avattak a katolikus templomban.
Irodalom:
Sárközy Pál főapát. In: Sólymos Szilveszter: Ezer év száz bencése. Pannonhalma, 1997. pp. 369-373.
Krilov István: Emléktábla-avatás a főapát tiszteletére. In: Vas Népe, 2007. április 30. (100. sz.) p. 4.
Várszegi Asztrik - Hirka Antal: Ötven éve hunyt el Sárközy Pál főapát úr. In: Bencés Hírlevél, IX. évf. 2. sz. (2007 nyár), pp. 3-4.
Rétfalvi Balázs: Sárközy Pál főapáti kinevezése. In: Örökség és küldetés : Bencések Magyarországon. 1. köt. Bp. 2012. pp. 561-572.
K. J.