MEDGYESI SOMOGYI JÁNOS
Címlap
KÓBOR JENŐ
(Csönge, 1923. március 26. - Takácsi, 1983. június 23.)19
pedagógus, a Magyar Kultúra Lovagja (posztumusz, 2005)
Weöres Sándor falujában látta meg a napvilágot Kóbor János földműves fiaként. Alap- és középfokú iskolái után a pápai Állami Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói diplomát. Végzése után 1943. szeptember 13-án a környékbeli Takácsiban, az Evangélikus Elemi Népiskolában lett kántortanító. 1944. október 20-án katonai szolgálatra hívták be Sopronba a 4. száma gyalogezredhez. Hadifogságba került, ahonnan 1946. május 15-én tért vissza Takácsiba. majd az államosítás után az Állami Általános Iskolában oktatta a diákokat. Az 1950/51-es tanévben a nyolc osztályos oktatás bevezetésével sikerült kialakítania egy négy tantermes iskolát, amelyben az oktatás váltott rendszerben, délelőtti és délutáni időpontokban zajlott. Közben folyamatosan képezte magát és 1953-ban a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola földrajz-rajz szakán szerzett tanári oklevelet. Ettől az évtől kezdve három évtizeden át a takácsi iskola igazgatója volt. 1969-ben tervei alapján épült fel az új iskola épülete.
A falu "mindeneseként" iskolát és művelődési házat épített, előadásokat és tanfolyamokat szervezett a településen. Országjáró kirándulásokat szervezett és földrajz-rajz szakos tanár lévén az ország épített és természeti szépségét mutatta meg a falu lakosságának. Tehetségesen bánt az ecsettel és festőként számos alkalommal részt vett a művésztelepek munkájában.
Nehezen élte meg, hogy a körzetesítések következményeként a vaszari iskolával történt összevonás után már csak az alsó tagozat maradt a faluban. A sors tragédiája, hogy éppen nyugdíjazása napján, szeretett iskolájába indulván ragadta el a halál.
1975-ben megkapta a Veszprém Megyéért kitüntetés arany fokozatát. Takácsi önkormányzata kezdeményezésére 2005-ben a "Magyar Kultúra Lovagja" posztumusz elismerésben részesült: a budapesti Stefánia-palotában a hagyományoknak megfelelően a kultúraszervező pedagógus lányait, az egyaránt pedagógus Horváth Gézánét és Molnár Gábornét jelképesen lovaggá ütötték az Európai Unióban első ízben megrendezett "Magyar Kultúra Napja Gála" keretében.
Műve:
A takácsi iskola története. [Veszprém], 1976. 25 fol.
Irodalom:
Antal Zsuzsa: A kultúra szolgálatában - Kóbor Jenőnek posztumusz kitüntetést ítéltek oda. In: Napló, 2005. február 9. p. 7.
Pápai arcképcsarnok
Salamon Nándor: Kisalföldi művészeti lexikon. Vasszilvágy, 2012. 406 p.
Németh Tibor
NÉMETH FERENC
(Celldömölk, 1952. július 8. - Bp., 2013. szeptember 4.)
sportfotóriporter
„Csupán” születése révén kapcsolódott Kemenesalja fővárosához, gyermekkorát Uraiújfaluban töltötte. A hazai sportfotózás meghatározó alakja 1971-ben került az MTI-be, ahol eleinte belpolitikai fotós volt, fényképezett politikusokat és ott volt Bajkonurban is, amikor az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan útjára indult.
A nagy szerelem azonban a sport volt a számára, amelyet gyakorolt is, raliversenyzőként is nevet szerzett magának. Sportfotósként a labdarúgás volt a fő profilja, számos díjat nyert képeivel Magyarországon és külföldön egyaránt. 1989-ben elnyerte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által kiírt, „A sport legszebb pillanatai” című fotópályázat fődíját (Arany Lencse-díj) a fekete-fehér kategóriában. Tudósított az 1980-as moszkvai, az 1988-as szöuli és az 1992-es barcelonai nyári olimpiai játékokról illetve az 1984-es szarajevói téli olimpiáról. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság, az ADIDAS és a KODAK World sportfotó-pályázatán 1990-ben aranyérmes, 1988-ban és 1991-ben 3. helyezést ért el.
A sajtófotósok számára fontos erények közül a legfontosabb volt rá igazán jellemző: alanyaival olyan bensőséges, szinte családias atmoszférát tudott teremteni, hogy felszabadultak és megnyíltak a jelenlétében a sportolók. Már-már bizalmaskodó, kedvesen erőszakos stílusa miatt családtag volt minden csapatnál, válogatottnál, klubnál, öltözőben, ő volt a „Némethferi”. Különösen a gólörömökre fordított különös figyelmet, véleménye szerint ezek a pillanatok mutatják meg a sportág és a sportoló igazi arcát.
1995-ben az akkor induló Sportissimo című lap rovatvezetője lett, majd a magazin megszűnése után a sportnapilap szerződtette. Néhány év múlva a fotórovat vezetője lett, s egy évtizeden keresztül felelt a Nemzeti Sport fotósainak a munkájáért. Ezután főmunkatársként tevékenykedett, majd 2012-től az MLSZ főállású fotósa lett, ám súlyos betegsége miatt ott nem sokáig dolgozhatott. A Magyar Sportújságírók Szövetsége 2013 nyarán Életműdíjjal ismerte el munkáját.
2013. szeptember 20-án a Puskás Ferenc Stadion déli maratoni kapujánál felállított ravatalánál búcsúzott tőle tisztelőinek sokasága. Különösen mély barátság fűzte a Celldömölkön is hosszú és sikeres edzői esztendőket töltött Pintér Attilához. 2014 májusában emlékkiállítás nyílt munkáiból a Magyar Labdarúgó Szövetség Telkiben lévő edzőközpontjában. Emlékére a Testnevelési Egyetem 2018-tól Németh Ferenc fotópályázatot, amelynek nyertesei a róla elnevezett díjat vehetik át.
Fia, Németh Péter folytatja édesapja örökségét: ugyancsak sportfotós a Nemzeti Sport szerkesztőségében.
Irodalom:
Ki kicsoda a magyar sportéletben? II. köt. Bp. 1995. p. 377.
A futball művésze : Németh Ferenc 1952-2013. In: Nemzeti Sport, 2013. 258. sz. (szeptember 21.) p. 9.
Fotógaléria: Németh Ferenc emlékoldal
Németh Tibor
KOLOSZÁR ZOLTÁN
(Celldömölk, 1940. március 28. - Győr, 1956. október 26.)
ipari tanuló, a forradalom és szabadságharc mártírja (1956)
Édesapját Koloszár Ferencnek, édesanyját Marton Jolán hívták. A család Celldömölkön, a Baross út 17. szám alatt lakott. A tehetséges, szorgalmas, mérnöki ambíciókat tápláló fiú a győri 401-es számú szakmunkásképzőben kőműves tanonc volt és 1956 októberében 23 társával együtt szakmai termelési gyakorlaton vett részt Mosonmagyaróvárott. Az iskola 26-án szabadságolta a diákokat, ezért aznap délelőtt a több ezres létszámú békés tüntetőkkel a határőrlaktanyához vonult, hogy rávegyék a határőröket a hozzájuk történő csatlakozásra. Dudás István laktanyaparancsnok százados felszólítás nélkül a tömegbe lövetett. 55 halott és 86 sebesült lett a géppuskasortűz eredménye. Zoltán egy közelben álló fa mögé próbált ugrani, de egy sorozat lábon találta. Combverőér lövéses sérülése olyan súlyos volt, hogy úton a győri Zrínyi utcai kórház felé folyamatosan rosszabbodott az állapota a trénkocsin és délután fél három körül Győrben elvérzett. Holttestét október 27-én szállították haza és 28-án temették el tömeges lakossági részvét mellett. A celldömölki temetőben lévő sírja az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepének zarándokhelye.
Irodalom:
Török Tibor: Tizenhét évesen lőtték agyon. A mosonmagyaróvári sortűz vasi áldozata. In: Vas Népe, 1990. 223. sz. (szeptember 22.) p. 5.
Nádasdy Lajos: A mosonmagyaróvári vérfürdő áldozata. Koloszár Zoltán 1940-1956. In: Celldömölk forradalmi napjai 1956. Celldömölk, 2006. pp. 50-54.
Kövér István: Az 1956-os forradalom és szabadságharc vasi vagy vasi kötődésű mártírjai és vértanúi. In: Vasi Szemle, 2007. 5. sz. p. 556.
N. T.
MÓR JÓZSEF
(Celldömölk, 1908. február 10. - USA, 1988. 06.20.)
festőművész, grafikus
Gyermekkorát a dorogi bányatelepen töltötte. Középiskolai tanulmányait az esztergomi főreáliskolában végezte. 1934-ben a budapesti Iparművészeti Főiskolán szerzett festő képesítést. Az 1930-as években Dorogon Haranghy Jenő mellett dolgozott, a munkásotthon színháztermének falképfestészeti munkálataiban segédkezett, valamint templomfestést vállalt. Számos grafikát, rézkarcot és tusrajzot készített Dorog bányászatáról, a bányászok életéről. 1940-től a MÁV Igazgatóság műszaki rajzolója lett. A Felvidék visszacsatolásakor rajzriportokkal illusztrálta a történéseket. A II. világháborúban katonaként harcolt és hadifogságba esett. Hazatérése után felesége zalai birtokán élt.
1948-tól mintegy 25 hazai templom (köztük Bag, Bicske, Döbrököz, Iregszemcse, Kistarcsa, Lesencetomaj, Mátramindszent, Somogyvár, Tapolca) 60 nagyméretű fal- és mennyezetképét festette, de kiállítani nem engedték. 1965-ben Nyugatra (Ausztria, Németország) távozott. 1967-ben az USA Pennsylvania államában, Bryn Mawr-ben telepedett le, Philadelphiában templomokat festett és képeket restaurált, majd a Kiss Art Company magániskolában festést tanított. 5 Árpád-házi szent képét festette meg és 1968-ban támogatójával, Tallós Móriccal közös kiállítást rendezett. Az Amerikai Egyesült Államokban 1969-ben egyedi, 12 részes linóleum metszetsorozatot alkotott az ember fejlődéséről a holdra szállásig, melyet - Szántó Jánossal, a Szent Korona Őrség parancsnokával - ajándékként elküldtek az amerikai elnöknek. Nixon elismerését kiérdemelve az albumot a NASA Múzeumban helyezték el.
Irodalom:
Amerikai magyarok arcképcsarnoka. Salgótarján, 2003. p. 237.
Magyar katolikus lexikon. 9. kötet. Bp. 2004. p. 333.
Salamon Nándor: Kisalföldi művészeti lexikon. Vasszilvágy, 2012. p. 241.
Képzőművészek Dorogon a 20. században. In: Art Limes, 2013. 5. sz. p. 141.
Németh Tibor