LINKA ÖDÖN
(Kemenespálfa, 1925. december 12. - São Paulo, 2017. október 4.)
bencés szerzetes, a São Pauloi Szent Gellért Monostor apátja (1989-2005)

A Kemenesalja keleti csücskében, a Kemenespálfához tartozó Martonfa pusztán született első gyermekként a családba. Földműves édesapja fiának 12 éves korában elhunyt, ezért édesanyjának papi hivatású testvérbátyja vette pártfogás alá a családot. Előbb Kőszegen a bencéseknél tanult, majd a pannonhalmi főmonostorba került. A fiatalember 1944. május 25-én öltözött be Pannonhalmán. Első fogadalmat 1946. május 25-én, örök-ünnepélyes fogadalmat 1949. április 19-én tett, áldozópappá 1949. július 10-én szentelték. 1949–50-ben fejezte be tanulmányait Pannonhalmán. 1950–53 között káplán és kántor volt Ménfőcsanakon, majd 1953-tól 1959-ig kántor Veszprémvarsányban, utána1967-ig Budapesten.

Jordán Emil perjel hívására 1967. augusztus 9-én érkezett a brazília São Pauloba a Szent Gellért Perjelségbe. Kezdetben hazai tapasztalataira támaszkodva a magyar kolóniával foglalkozott, közben a Vila Anastácio-i Szent István templomban is végzett lelkipásztori munkát. Később a Morumbi-i Szent Benedek templom második plébánosa lett. 1981-ben őt választották meg az akkorra már magyar-brazil szerzetesi közösség perjelének. Az 1981 és 1989 közötti időszak rendkívül küzdelmes volt számára. A közösségi kihívások, mint a magyar szerzetesek elöregedése, a brazil fiatalok elhivatottságának bizonytalansága arra ösztönözték, hogy szembenézzen a korábban vállalt munkaterületek átadásával vagy megszüntetésével. A szegények iránti szeretete a szociális munkáik fejlesztésére ösztönözte, különösen Paraisópolisban. Közben eljött az idő, hogy szorosabbra fűzze kapcsolatát Magyarországgal és Pannonhalmi Főapátsággal. Cselekvőn vett részt az oblátus közösség megalapításában.

1989-ben a közösség a monostor első apátjának választotta. Apátként a hangsúlyt a szerzetesi élet erősítésére, a liturgia megújítására, a fiatalok képzésére helyezte. A brazil és latin-amerikai szerzetesi környezet felé való nyitása a CIMBRA (Brazil Szerzetesrendek Konferenciája) és az UMLA (Latin-Amerikai Szerzetesek Konferenciája) egyik tartóoszlopává tette őt. Munkájával megteremtette a feltételeket apátságuk megerősödéséhez, előkészítette az utat a Szent József kolostor megalapításához Itapecerica da Serraban. 16 évig végezte apáti szolgálatát. Az irányítása alatt lévő plébánia a környező öt kilométeres körzetben 200.000 lakos szolgálatát végezte. 2001-ben a Szent Imre Kollégium és 2003-ban a Szent Gellért Apátság fennállásának ötvenéves megemlékezéseit még ő vezette, de érezve életkora súlyát, 2005 májusában úgy döntött, hogy lemond apáti megbízatásáról. A közösség munkájában továbbra is részt vállalt, ereje fogytával azonban teljesen visszavonult. Sokak lelki támasza volt még fogyatkozó erővel is. 2017 májusában a vizitáció során még tudomásul vette második apát-utódja megválasztását és szeretettel köszöntötte magyarországi rendtársait és barátait. A brazíliai magyar közösség szeretett Dom Ernestója október 4-én, életének 92., szerzetességének 74. évében csendesen hazatért a Mennyei Atyjához. Temetése 2017. október 5-én volt São Pauloban a Szent Gellért Apátság templomában bemutatott gyászmisét követően az apátsági templom kriptájában.

Műve:
Linka Ödön - Magyar Szervác: Brazil utakon. Bakonybél, 1999. 192 p., [8 t.]

Irodalom:
Dom Ernesto, a magyar misszionárius Sao Paulóban. In: Magyarok a nagyvilágban. Bp. 2009. p.
184.

Video: Bencés portrék 1. Dom Ernesto. 2015. 41 min. (Letöltés: 2019. január 3.)

N. T.

KOTZ TIVADAR
(Celldömölk, 1925. december 15. – Celldömölk, 2017. február 3.)

agrármérnök és agrokémikus

Édesapja Kotz Imre úri szabó volt, édesanyja Collognáth Erzsébet. 1944-ben Pápán a Kereskedelmi Középiskolában maturált. A háborús időszakot követően Keszthelyen a Magyar Agrártudományi Egyetemen tanult. Az egyetem 1949-es felszámolása után öt évnyi kényszerszünet következett. A gyakorlatban eltöltött eredményes munkája után, miniszteri elvárás alapján folytathatta tanulmányait az állattenyésztési karon, ahol 1957-ben szerzett diplomát.

A polgári iskolától a középiskolán át az egyetemi tanulmányokig olyan tanáregyéniségek oktatták, akik a gondolkodási képességét is fejlesztették. Ez tette lehetővé, hogy a biokémián túl a talajtani és agrokémiai ismereteit széleskörűen felhasználva a környezeti hatásokat a talajnál, a növényekre gyakorolt hatásában az emberi beavatkozásokat is figyelembe vehesse. Hosszabb ideig Pápán dolgozott a kutatóintézetben, majd a kenyeri TSZ főállattenyésztőjeként a környező falvak gazdaságainak is szaktanácsadója volt. Kutatási eredményeit mind a növénytermesztésben, mind pedig az állattenyésztésben óriási eredménnyel kamatoztatta. Hiába hívták 1968-ban Ausztriába, majd később a fővárosi Állatorvosi Egyetemre előadónak, hű maradt szülőföldjéhez. Doktori értekezését 1972-ben tapasztalatai és kísérletei alapján az általa két évtizede kutatott témakörrel, a mikroelemekkel kapcsolatban írta. Disszertációjának értékét és jelentőségét fokozta, hogy laboratóriumi szaktanácsadóként járta az országot a honosítás és a takarmányozási különbségek okozta élettani károsodásokkal kapcsolatban. Egész életét végigkísérte a réz kiemelkedő szerepének kutatása a biokémiai folyamatokban és a táplálkozási ökoszisztémában.

Nyugdíjasként tovább folytatta kutatásait és bekapcsolódott a Kemenesaljai Baráti Kör és a Honismereti Munkaközösség tevékenységébe, ahol több ízben megosztotta eredményeit a csoport tagjaival. Vitalitására jellemző, hogy több súlyos betegség után, nyolcvan éven túl ismerkedett meg a számítógép használatával is. Megszívlelendő gondolatai hozzáférhetőek a „Kemenesaljai Digitális Könyvtár” internetes archívumában is.

Művei:

Környezeti tényezők változása, az emberi beavatkozások hatása a növényekre és a fogyasztókra. Kézirat. [Celldömölk], 2013. 32 p.
(http://cellbibl-digit.cellkabel.hu/kotz_tivadar_kornyezeti_tenyezok_valtozasa.pdf)

Táplálkozási hiányok csökkentésének lehetséges módozatai. In: Kapu, 2014. 5. sz. pp. 88-90. (http://kapu.biz/media/online/2014_majus/)

Irodalom:

Völgyi László: Egy beszélgetés margójára. In: Új Kemenesalja, 2005. 2. sz. p. 9.
(http://letoltes.celldomolk.hu/ujkmalja/Kemenesalja2005%2002sz.pdf)

Gyuricza Imre: Dr. Kotz Tivadar 90 évesen is kutat. In: Új Kemenesalja, 2016. 3. sz. p. 4.
(http://letoltes.celldomolk.hu/ujkmalja/uk_16_3_kicsi.pdf)

Németh Tibor

LÁSZLÓ ERNŐ
(Mesteri, 1939. március 25. - Budapest, 2006. augusztus 9.)

költő, pedagógus

Celldömölkön, az akkori Gábor Áron (ma Berzsenyi) Gimnáziumban érettségizett 1957-ben, majd az ELTE Bölcsészkarán szerzett magyar-német szakos tanári diplomát. Ezután három évig volt IBUSZ- illetve EXPRESSZ-idegenvezető. 1965-től nyugdíjazásáig középiskolás kollégiumi nevelőtanárként dolgozott Budapesten.

Versei az érettségivel egy időben kezdtek megjelenni. Még a hatvanas években addigi verseit kötetbe szerkesztette, és Szemben a csillagokkal címmel leadta a Szépirodalmi Könyvkiadónál. Ezzel kiszolgáltatta magát a kor ismert kultúrpolitikájának, az Aczél György nevéhez fűződő három „T” betűs kategorizálásnak. Minden kiadandó könyvhöz két lektort rendelt a jogszabály, akiknek a véleményeiben nem az emberi, költői, esztétikai értékek kapták a prioritást, hanem az esetleges politikai előnyök vagy hátrányok. László Ernő kötetének kijelölt lektorai Juhász Ferenc és Jobbágy Károly voltak. Innen is, onnan is kapta a szóbeli biztatást; nagyon szép kötet, szólhat majd belőle a költő. Aztán lassan elhaltak a hangok, s a nagy reményű kézirat eltűnt a kiadó süllyesztőjében...

A 70-es évek közepéig rendszeresen szerepelt az akkori irodalmi folyóiratokban (Kortárs, Élet és Irodalom, Új Írás) és a napilapok hétvégi irodalmi mellékleteiben. Ettől kezdve bár folyamatosan írt, de a 90-es évek elejéig nem publikált. A hallgatás oka: a hetvenes évek elején megpróbálta beszervezni a BM III/III-as ügyosztálya, hogy járjon el írók társaságába, és küldjön jelentéseket az társairól. A hatósági kísérletet kategorikusan elutasította, majd önkéntes hallgatást fogadott; nem publikál addig, amíg ők vannak hatalmon...

2003-ban 40 év versterméséből "Ropog az égbolt" címmel jelent meg egyetlen verseskötete. "Ezt a kései első kötetet főleg régi verseimből válogatva állítottam össze azzal a reménnyel, hogy aki ismert, rám ismer még, s aki most ismer meg, be- és elfogad" - nyilatkozta kötetéről. A versgyűjtemény négy évtized költői termésének legjavát kínálja, amelynek ma is érvényes értékei elsősorban formai igényességében, a megszólalás őszinteségében és látásmódjának elemző érzékenységében rejlenek. Bár vannak még kiadatlan versei, ez akár életműkötetnek is felfogható. További kötetet már nem volt módja sajtó alá rendezni. Végakarata szerint csak szűk családi körben temették el a Farkasréti temetőben.

Műve:
Ropog az égbolt. Versek. Bp. Széphalom Könyvműhely, 2003. 158 p.

Irodalom:
Varga Tibor: "Két világ határán néma báb" - László Ernő költői életműve = Agria. 2011 tél. pp. 137-141.

Varga Tibor