Címlap

ELEK LÁSZLÓ (Kemenesmihályfa, 1928. március 4. – Budapest, 1965. december 14.)

kertészmérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa


A földműves szülők gyermeke elemi és polgári iskolai tanulmányait Celldömölkön végezte, majd rövid ideig napszámosként, alkalmi munkásként dolgozott. 1946-47-ben a Nép Ifjúsági Szövetség titkára volt, majd 1949-ig a Magyar Agrártudományi Egyetem munkástanfolyamán vett részt. 1952-ben az Agráregyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karán mezőgazdasági mérnöki oklevelet szerzett. Tudományos kutatómunkáját a Kertészeti Kutatóintézetben kezdte meg, ahol előbb az üzemszervezési csoport munkatársa, majd 1958-ban megbízott igazgatói kinevezést kapott. 1964-ben az Agrárgazdasági Kutató Intézet tudományos főmunkatársa lett. Kutatásai közben 1959-ben megszerezte a kert- és szőlőgazdasági tudományok doktori oklevelét. Elkészítette a mezőgazdasági tudományok kandidátusi fokozatának elnyeréséhez szükséges disszertációját, amelynek megvédésében halála megakadályozta, de értékére jellemző, hogy 1966-ban posztumusz megkapta az elismerést.

Tudományos munkássága a gyümölcstermelés üzemszervezésének közgazdasági kérdései felé irányult. Kidolgozta a gyümölcstermelő üzemek területi elhelyezése módszerének alapjait, s ezen belül monográfiákban elemezte Budapest, Győr és Miskolc ellátó övezetének modelljét. Alapos előkészítés után létrehozta a kutatás országos fenológiai megfigyelő és felvételező hálózatát. Az üzemi gyümölcsösök problematikájában figyelmét egyre inkább a gyümölcsszedés, -válogatás, -osztályozás gépesítése ragadta meg. Kutatómunkája és publikációi mellett cikkek és üzemi tanácsadás formájában rendszeresen segítséget nyújtott a gyümölcstermelő gazdaságok megszervezéséhez. Széleskörű publikációs tevékenysége nyomán tanulmányai jelentek meg az országos és megyei folyóiratok mellett a Kertészet és Szőlészet, valamint az Agrártudomány hasábjain. Fiatalon halt meg, de már rövidre szabott élete során a gyümölcstermesztés makroökonómiai vonatkozásaiban elméleti és gyakorlati tevékenysége révén iskolateremtő képessége nyilvánult meg.

Főbb művei:

Pest megye és Nagybudapest őszibarack-termelése. Bp. 1957.
Budapest gyümölcstermelése és szerepe a lakosság gyümülcsellátásában. (Doktori értekezés) Bp., 1959.
A kajszi hazai elterjedése és közgazdasági jelentősége. Bp. 1960.
Budapest gyümölcstermelésének távlati képe. Bp. 1963.
A gyümölcstermelés üzemszervezési kérdései. Bp. 1963.
Kertészeti alapismeretek. (Szerk. Elek László, Mőcsényi Mihály). Bp. 1963.
A gyümölcstermelés területi elhelyezésének egyes kérdései. Bp. 1965.
A gyümölcstermelés alakulása Magyarországon 1895-1959. Bp. 1966.

N.T.

EÖTVÖS LORÁND (Pest, 1848. július 27. – Budapest, 1919. április 8.)

fizikus, egyetemi tanár, az MTA elnöke


A költő, regényíró, politikus Eötvös József fia, Loránd 1848. július 27-én született Budán. Az 1848-as forradalom kitörésekor a család Münchenbe költözött, ahonnan csak 1850 őszén tértek vissza Magyarországra. 1860-ig a szülői házban Keleti Gusztáv és Vécsey Tamás tanította. A pesti piarista gimnáziumban érettségizett (kitűnően – bár fizikából csak elégséges osztályzatot kapott) ezután két évig a pesti egyetemen jogot tanult, de emellett magánúton természettudományokat is hallgatott. 1867-ben iratkozott be a heidelbergi egyetemre, ahol doktori szigorlatát 1870. június 8-án "summa cum laude" fokozattal tette le.

1871-től lett a pesti egyetemen az elméleti természettan c. tárgykör magántanára. 1878-ban, Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után, a kísérleti fizikai tanszék vezetőjévé nevezték ki. 1891-92 között az egyetem rektori tisztét is betöltötte. 1873-tól az Akadémia levelező, 1883-tól rendes tagja, 1899-1905 között pedig a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. A tudománytörténet a legjelentősebb fizikusok között tartja számon. Eleinte a kapilláris jelenségekkel foglalkozott: ennek során 1886-ban állította fel a róla elnevezett törvényt, amely a folyadékok felszíni feszültsége és a molekula-térfogat közötti összefüggést fejezi ki. A felületi feszültség mérésére új módszert is kidolgozott (Eötvös-féle reflexiós módszer).

Nevét a Föld gravitációs terének vizsgálata tette világhírűvé. 1888-ban kezdte meg vizsgálatait, és ehhez szerkesztette meg azt a műszert, amelyet ma Eötvös-ingának nevez a tudomány. A mérőműszer első példánya 1891-ben készült el, Eötvös az első terepen végrehajtott méréseket a Celldömölk melletti Ság hegyen végezte el munkatársaival. Az Akadémia matematikai és természettudományi bizottságához benyújtott kérelemben Eötvös munkatársai a következőket emelik ki: "A vasmegyei Sághegy szabályos csonka kúpalakjánál, teljesen izolált fekvésénél, ugyancsak eruptív kőzetű összetételénél fogva különösen alkalmas a mondott megfigyelések foganatosítására." Maga Eötvös levelet írt Erdődy Ferenc grófnak Vépre, hogy a birtokában lévő Ság hegy "ezen geophysikai elszigeteltségénél fogva magnetikai megfigyelésekre igen nevezetes helynek" a kiszemelt területét bocsássa a kísérlet rendelkezésére.

Eötvös az inga méréseire támaszkodva 1909-ben igazolta, hogy a gravitációs erő lényegében független a tömeg anyagi minőségétől. Ez a tény később fontos szerepet játszott Einstein általános relativitáselméletében.

Az inga – megsokszorozva a földtani kutatások hatékonyságát – a nyersanyagkutatásban is hasznos eszköznek bizonyult, és és világszerte gyorsan elterjedt. Az első sikeres olajkutatásokat 1926-ban végezték a segítségével az Amerikai Egyesült Államokban, ahol 1935-ben már negyven Eötvös-ingacsoport dolgozott.

1894 júniusától a vallás- és közoktatásügyi miniszteri posztot töltötte be Wekerle Sándor kormányában. Miniszterségének hét hónapja alatt négyszáz új népiskolát hoztak létre, és javaslatára megalapították az édesapjáról elnevezett Eötvös-kollégiumot.

1913-ban az MTA a Nobel-bizottság elé terjesztette munkásságát, a díjat azonban a holland fizikus, Heike Kamerlingh-Onnes kapta.

Aktívan részt vett a hazai turista mozgalom szervezésében. A Magyar Turista Egyesületnek nyolc éven át elnöke volt. Az Alpok több, addig meg nem hódított hegycsúcsát is megmászta.

1950-ben róla nevezték el a Budapesti Tudományegyetemet. Krenner József egy Macedóniában talált tallium-, arzén- és kéntartalmú ásványt Eötvös Loránd tiszteletére loránditnak nevezett el. A Nemzetközi Csillagászati Unio által 1970-ben a Hold túlsó oldalán feltérképezett alakzatok és kráterek közül nyolc neves magyar tudósok nevét kapta: az egyik Eötvös Loránd nevét viseli.

Celldömölkön Ság hegyi kísérleteinek emlékére 1971-ben emlékoszlopot állítottak fel, amelyet Antal Károly szobrászművész készített. A korábbi 2. számú általános iskola 1972-ben vette fel Eötvös Loránd nevét. Az iskola új névtábláját Mód Aladár leplezte le.

Művei:

A rezgések intenzitása, tekintettel a rezgési forrásnak és az észlelőnek mozgására. Bp. 1874.
A folyadékok felületi feszültségeinek összefüggése a kritikus hőmérséklettel. In: Mat. és Term.tud. Ért. 1884.
Vizsgálatok a gravitatio és a mágnesesség köréből. Bp. 1888.
A nehézség és a mágneses erő nívófelületeinek és változásainak meghatározása. In: Math és Phys. L. 1900.
A Balaton nívófelülete s azon nehézség változásai. Bp. 1908.

Irodalom:

Eötvös Loránd sághegyi expedíciója. Torziósinga-kísérletek 1871. Celldömölk. 1972.
Buday Tibor: A fizika fejedelme. Bp. 1986.
Dala József: Eötvös-évforduló (1-6.). In: Új Kemenesalja. 1991. 1-7. sz.
Eötvös Loránd Virtuális Múzeum
Eötvös Loránd munkái és méltatása

G. T.

FODOR LAJOS (Szombathely, 1930. március 21. – Budapest, 1993. február 8.)

vegyészmérnök, egyetemi tanár


Merseváti származású édesapját, aki a MÁV celldömölki állomásfőnökségén dolgozott, korán elveszítette. A maga erejéből, népi kollégistaként tanult Sopronban. 1953-ban vegyészmérnöki diplomát szerzett, ezt követően tanársegéd lett a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karának Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Tanszékén. 1963-ban a kémiai tudományok kandidátusi, majd 1982-ben doktori címét szerezte meg. 1963-tól öt éven át a Művelődési Minisztérium egyetemi főosztályának vezetőjeként a magyar felsőoktatás irányításában működött közre. 1968-ban visszament tanítani az egyetemre, ahol 1975-től tanszékvezetőnek, 1983-tól egyetemi tanárnak nevezték ki. A műegyetemen felelős vezető posztokat töltött be. 1981-82-ben a Vegyészmérnöki Kar dékánja, 1982-től 1987-ig rektorhelyettes, majd 1987 és 1990 között az egyetem rektora.

Oktató munkájának magas színvonalát a hallgatók szavazatai alapján megítélt a "Kar Kiváló Oktatója" cím is jelzi. Az irányító és nevelő-oktató munka mellett eredményes tudományos tevékenységet is folytatott. Tudományos munkássága gyakorlati eredményeket hozott a magyar ipar számára: ezt bizonyítják a vegyipar és az élelmiszeripar területén megvalósított szabadalmai, melyek közül legjelentősebbek: a szorbitkristályosítás, a karbamid-zsírsav, karbamid-keményítő képzése és gyártása. Feltalálói tudományos munkásságát Állami-díjjal ismerték el. Gazdag tanári, szervezői és tudományos életpályát elismeréseképpen megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, a Munkaérdemrend, a Kiváló Feltaláló és a Magyar Köztársaság Csillagrendje kitüntetéseket is. Hű fia volt az Alma Maternek, s szűkebb pátriájának, Kemenesaljának is. Alapító tagja a Kemenesaljai Baráti Körnek, s az azt megelőző Celldömölki Öreg Diákok Baráti Körének is. A baráti kör tevékenységét éveken át vezetőségi tagként irányította. Cecén, felesége családjának sírboltjában helyezték örök nyugalomra.

Művei:

Kísérletek porlasztó szárítóval. Bp. 1958.
Katalizátorok a modern kémiában. Kolozsvár. 1976.
Biomérnöki műveletek és alapfolyamatok. [szerk. Nagy Ilona Katalinnal]. Bp. 1981.


Irodalom:

Fehér Tamás: Dr. Fodor Lajos emlékére. In: Új Kemenesalja. 1993. ápr. p. 9.

M. G.

FOGARASI ISTVÁN
(Csönge, 1944. december 22. – Budapest, 2008. március 2.)

gyártásvezető


Budapesten járt általános iskolába. A film világával korán megismerkedett, hiszen 14 évesen már nyári munkát vállalt a Budapest Filmstúdiónál. Rendezőnek készült és középiskolás korában már sok mindent olvasott a filmkészítésről. A Petőfi Gimnáziumban érettségizett olasz-francia tagozaton, ahol iskolai filmklubot is szervezett. A Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakára nem vették fel, ezért nappal a filmgyárban dolgozott és esti tagozaton jogi tanulmányokat folytatott. 1966-ban a Magyar Filmhíradó Szerkesztőségénél kezdte filmes pályáját. Szabó István stábjában, a Budapestről készített kisfilmek forgatásán tapasztalta meg a szakmai együttműködés lehetőségeit. A 70-es évekbeli legendás Balázs Béla Stúdió vezetőségi tagjaként, gyártásvezetőjeként egy új szellemű filmes generáció kezdeti lépéseit és 1973-tól 1977-ig a BBS kísérleti filmjeinek gyártását irányította.

Pályája során gyártásvezetőként és főgyártásvezetőként több mint 70 film alkotásában vett részt. A MAFILM-ben a magyar filmművészet nagyjaival dolgozott együtt: többek között Bódy Gáborral, Jancsó Miklóssal, Lányi Andrással, Sándor Pállal, Mészáros Mártával, Schiffer Pállal, Fehér Györggyel. A Bódy Gáborral együtt készített két részes Psyché egyik legemlékezetesebb munkája: olyan alkotó légkörben fogant, amely hihetetlen teljesítményeket varázsolt elő a közreműködőkből. A Filmgyárban munkafegyelméről, és minden gyártási akadályt megoldó intelligenciájáról lett híres. Karakteres arcát több ízben szereplőként is rögzítette a filmszalag.
A 80-as évek végén, megelőzve korát, a MAFILM gazdasági igazgatójaként a gyártási részlegek és a filmgyári struktúra modernizálását elsőként dolgozta ki. A magyar filmgyártás új finanszírozási tervének modelljét is felállította.

Párttag soha nem volt, állami kitüntetéseit nem vette át. Az ő nevéhez fűződik közvetlenül a rendszerváltás előtt az első, államtól független, alapítványi filmstúdió létrehozása is, M.I.T. Stúdió néven a volt Kinizsi Moziban, a mai Kultiplex helyén.

A rendszerváltás után –a mozgóképgyártás beszűkülésének időszakában– az InterPopulart Könyvkiadó alapítója és vezérigazgatója, sorozatban megjelenő szépirodalmi füzetei a kilencvenes években több mint 10 millió példányban az egész országnak és a határon túli magyarságnak tették elérhetővé a művelődést.

Az ezredforduló óta filmgyártó és utómunka stúdiót vezetett, és internetes vállalkozásokkal foglalkozott. Utolsó éveiben a saját kalandos, szerelmekkel teli életéről írt filmforgatókönyvén dolgozott.

Ars poeticája szerint: „tartom magam olyan fontos szakembernek, mint akár a díszlettervező vagy a rendező. Végül is mindegy, hogy történetesen mi a foglalkozásom. Lehetnék vegyész vagy matematikus is, ha megvalósíthatom benne magamat, éppolyan boldoggá tenne, mint a mostani szakmám. Az alkotó élet a fontos számomra, semmi más”.

Testvérei közül Éva gyártásvezető, Judit vágó lett, fia Gergely pedig a filmrendezői pályára lépett.

Filmográfia:
http://istvan.fogarasi.googlepages.com/filmográfia

Irodalom:
R.Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető. In: Filmvilág, 1980. március
Fogarasi István honlapja: http://istvan.fogarasi.googlepages.com/