Címlap
KRESZNERICS FERENC
(Ivánc, 1766. február 24. – Alsóság, 1832. január 18.)
esperes-plébános, tanár, nyelvtudós
Édesapja, Kresznerics Ádám Mihály tanító és jegyző, édesanyja a nemesi származású Lóránth Krisztina. Elemi iskoláit édesapja – a helyi iskolamester - vezetésével végezte, majd 1777-től a szombathelyi gimnáziumban a grammatikai osztályokban tanult. 1780-tól Sopronban folytatta a humanitas osztályokkal. 1785-ben kisszeminaristaként került át Pozsonyba, ahol leérettségizett, és négy év alatt elvégezte a generális szemináriumot. Ebben az időben már élénken érdeklődött az idegen nyelvek iránt. Tudott latinul, olaszul, franciául, görögül és héberül. Legutoljára a német nyelvet sajátította el. Már diákként a könyvek szerelmesévé vált, és valószínűleg tanárai biztatására kezdte el írni olvasónaplóját, az Analecta Philologicát, amelyet több-kevesebb rendszerességgel haláláig vezetett. Az olvasmányairól, olvasási szokásairól és literátori kapcsolatairól számot adó, olykor életrajzi adatokat is tartalmazó több ezer oldalas kézirat később szótárához is adattárként szolgált.
Naplójából kiderül, hogy már szeminaristaként is tekintélyes számú nyelvészeti munkát birtokolt és később is szenvedélyesen gyűjtötte az e tárgyú könyveket. Pozsonyi évei alatt készítette el kéziratban maradt és elsősorban tudománytörténeti érdekességként számon tartható Magyar-Nyelv-Könyvét, amely híven tükrözi kivételes nyelvi tájékozottságát. Kresznerics a műben a korábbi és kortárs nyelvészeti munkák többségéről bírálóan nyilatkozik. Leginkább azt kifogásolja, hogy többségük a magyar nyelvhez természetének leírása helyett idegen nyelvekre jellemző szabályok alapján közelít.
1790. augusztus 24-én szentelte pappá Szily János, Szombathely első püspöke. Ezt követően három évig volt káplán Nádasdon, Salomvárott, Gyöngyösapátiban, szülőhelyén, Iváncon és Zalaegerszegen. Szily püspök 1793 októberében alapította a Királyi Bölcseleti Lyceumot és ennek matematika-professzorává nevezte ki a fiatal káplánt, aki a matematika mellett építészetet és dinamikát is oktatott. A következő évben püspöke bíztatására megszerezte a filozófiai doktorátust („Szép mívek 's Bölcselkedésből doctori koszorút.") Az iskolai tankönyveket hiányosnak találta, így azokat kiegészítésekkel, magyarázatokkal látta el. Az Exampla Mathematica praeprimis Algebraica in usum Suorum Discipulorum címet viselő csaknem 400 oldalas latin nyelvű kéziratban néhány Alsóságon bejegyzett példa is található. Oktatói pályafutása alatt született kéziratait elsősorban az MTA kézirattára és a Budapesti Egyetemi Könyvtár Kézirattára őrzi.
Egykori tanítványa és első életrajzírója, Szilasy János szerint Kresznerics önzetlen és nagylelkű pedagógus volt, aki gyengébb képességű tanítványait ellenszolgáltatás nélkül korrepetálta, a kiemelkedőket pedig nyelvek és egyéb, például numizmatikai ismeretek elsajátítására serkentette. Tanítványait szólások és közmondások gyűjtésére is ösztönözte, melyekből maga is tekintélyes mennyiséget jegyzett le az Emlékezet' Segítsége című kötetébe, amit pappá szentelése után kezdett vezetni.
Pedagógiai elvei miatt több alkalommal összeütközésbe került egyházi feletteseivel. Kiállt Zarka Károly iskolaigazgató mellett, akit – részben a diákokkal szemben tanúsított engedékeny magatartása miatt – vontak felelősségre. 1804-ben több hónapot töltött Bécsben, ahol elvállalta Medgyesi Somogyi János királyi tanácsos fiának nevelését. Az ideiglenes távozást újabb összetűzés siettethette: Rausch Ferenc a királyi líceum győri főigazgatója kifogásolta, hogy Kresznerics eltért a hivatalban lévő tankönyvektől, többek között az ő művétől is.
Bécsben tekintélyes tudódokkal és befolyásos személyiségekkel ismerkedett meg, könyvtárát számos értékes könyvritkasággal, ősnyomtatvánnyal gyarapította. Ez idő tájt – magántanítványai és bécsi kapcsolatai miatt is – már komoly tekintélye volt, bár korábban is elismert tudósnak számított: Festetich György 1799 augusztusában őt kérte meg, hogy ajánljon megfelelő felkészültségű nevelőt fia mellé. Több jel mutat arra, hogy kapcsolatban volt a kor híres nyelvészével, Verseghy Ferenccel, akinek szinte valamennyi kötete megtalálható könyvkatalógusában. Tekintélyét jelzik azok a levelek is, amelyekben rendre előfordul a neve. Csehy József jóvoltából Kazinczyhoz, Ferenczy János révén Horvát Istvánhoz is eljutott a híre. Bécsből történő hazaköltözése idején került kapcsolatba Széchenyi Ferenccel; a Nemzeti Bibliotéka alapítója ugyanis Kresznericset is felkérte fiai, István és Pál vizsgáztatására, akik magántanulóként végeztek a bölcseleti líceumban. Az 1808. november 8-án kiállított „cum calculo Eminentiae" minősítésű bizonyítványon többeké mellett Franciscus Kresznerics aláírása is olvasható. Széchenyi Ferenc 1807-ben elküldte számára Szombathelyre a nemzet számára felajánlott könyvtárának katalógusát, és az Analectából kiderül, hogy ugyanebben az évben Kresznerics Pesten személyesen is felkereste a Széchenyi-könyvtárat.
1806-ban A' Császárok címmel fordításkötete jelent meg, a fordítás javát még 1788-ban pozsonyi kispapként végezte el, nyelvgyakorlás céljából. II. Juliánus római császár görög nyelvű eredeti szövegét jócskán felduzzasztva történelmi, filológiai jegyzetekkel és értelmezésekkel látta el.
Kresznerics a numizmatikával is szenvedélyesen foglalkozott. Szilasy János szerint a régi pénzek gyűjtését még „oskolás" korában kezdte el. A paptanár pénztörténeti ismereteit többek között könyvtárának e tárgyban is gazdag anyaga hitelesíti. Egy későbbi, már Ságon írt több mint ezeroldalas kézirata (Numi veteres) is kivételes szakértelmét és rendkívüli alaposságát bizonyítja. Hagyatéki leltára alapján több mint 7000 darabos pénzgyűjteményéről pontos kimutatás áll rendelkezésre.
Két évtizedes gyűjtés után 1808-ban kezdte el rendezni gyökérrendű szótárának anyagát. A szótár anyagának rendezésével párhuzamosan közmondásgyűjteményét is rendszerezte. A munkát hátráltatták gyakori betegségei, és tanári munkájából adódó összeütközések is megviselték. Elfogadhatatlannak találta azokat a feltételeket, amelyeket az újabb győri főigazgató, Paintner Mihály támasztott vele szemben. (A főigazgató kötelezővé tette a tanárok számára vizsgakérdéseiknek győri engedélyeztetését.) Az évekig húzódó vita Kresznerics elbocsátásával ért véget, aki – bár korábban többször utalt arra, hogy nem érzi magát alkalmasnak falusi plébánosnak – 1812 márciusában kénytelen volt elfogadni a kis vasi falu eklézsiáját. Tíz évig plébános volt, majd 1822-ben kerületi esperessé nevezték ki.
Az egykori paptanár Alsóságon sem vált remetévé. Falura kerülve megismerkedett a kertészettel és méhészettel. Barátai közül sokan felkeresték, s a környék literátoraival, papjaival is rendszeresen találkozott. Korábbi tanítványa, Horváth Elek Dukai Takách Judit verseit is eljuttatta hozzá. Korabeli források szerint a költőnő (akivel a dukai származású Zádor (Stettner) György révén került kapcsolatba) nemegyszer elsőként Kresznericsnek mutatta meg költeményeit, - s nem vette rossz néven, ha a tudós nyelvész átstilizálta azokat. Plébánosként két év alatt annyi pénzt gyűjtött össze, hogy az érkezésekor romos állapotban lévő templomot teljesen renováltatni tudta. A templom számára új 120 kg-os lélekharangot készíttetett. Kresznerics a Medgyesy Somogyi családtól ajándékba kapta Anton Erntl soproni festő Madonna a gyermekkel című festményét. Emberi nagyságára utal, hogy a kép számára neobarokk stílusú oltárt építtetett, amellyel együtt ma is az alsósági templom díszéül szolgál.
Alsóságon tovább folytatta fő műve, a Magyar Szótár rendszerezését. Művének 50 oldalas bevezetőjében részletesen kifejti véleményét a magyar nyelv alaktani rendszeréről. Kritikusan szól a korábban kiadott „Bötü-rendbe vett" szótárakról, melyeket célszerűtlennek tartott. Saját szótárában a „gyökerek" azaz szótövek alapján csoportosítja a kifejezéseket. A kiemelt szótő után bokorba gyűjti a képzéssel és összetétellel létrehozott szavakat. Közli a tájnyelvi vagy nyelvtörténeti alakváltozatokat, továbbá a kifejezéshez tartozó szólásokat, közmondásokat is. A szótár körülbelül 80 ezer adatot tartalmaz, ami a korhoz képest kiemelkedő teljesítmény.
A Magyar Szótár megjelentetésénél komoly gondot jelentett a nyomtatáshoz szükséges pénz előteremtése. Zádor Györgynek elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a mű megjelenhetett, és méltó fogadtatásban részesült. Zádor az előkészítésben és terjesztésben is részt vett, 1830 augusztusában pedig barátaival együtt előfizetési felhívást és méltatást jelentetett meg a Tudományos Gyűjteményben. A felhívás tizenhárom aláírója között Vörösmarty Mihály és Kisfaludy Károly is ott található.
Az idős, sokat betegeskedő Kresznerics még megérhette, hogy szótárának első kötete napvilágot lásson. Ez idő tájt, 1831 februárjában – az alsópapság köréből elsőként – elnyerte a Magyar Tudós Társaság tiszteletbeli tagja címet is, bár az induló Akadémia munkájában már nem vehetett részt. 1832. január 18-án, hosszú betegség után hunyt el Alsóságon. Síremlékét hálás egykori tanítványa, Szilasy János nagyváradi kanonok készíttette el 1839-ben. Az 1960-as évek közepén Zongor Ferenc alsósági pedagógus-helytörténész fedezte fel nyughelyét, és nevéhez fűződik emlékének köztudatba emelése is. A celldömölki városi könyvtár 1993-ban, működésének 40. évfordulója alkalmából vette fel a tudós pap nevét. Emlékezetét a 2008-ban alapított városi kulturális elismerés, a Kresznerics Ferenc-díj is őrzi.
Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2007. március 21-i ülésén a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.
Művei:
Tentamen publicum ex architectura civili et hydrotechnica. Szombathely, 1802.
A császárok. Pozsony-Pest, 1806.
Tentamen publicum e geometria pura et practica. Buda, 1807.
Tentamen publicum ex algebra... Buda, 1808.
Magyar szótár gyökérrenddel és deákozattal. I-II. Buda, 1831-32.
Kéziratai:
Magyar Nyelvkönyv (Pozsony, 1790)
Elemente Architecturae civilis...
Emlékezet segítsége. Válogatott közmondások... 1791-től.
Magyar közmondások. 1808.
Gyökérrendű magyar Szó-tár. 1808-24.
Exampla Mathematica praeprimis Algebraica in usum Suorum Discipulorum...1811.
Dalgyűjteménye magyar-német-latin egyházi és világi dalokkal. 1816.
Numi veteres, quos Museum Fr. Kresznerics complectitur. 1-2. köt. 1819.
Analecta Philologica. 1-9. köt.
Magyar helységek nevei
Irodalom:
Kresznerics Ferenc: Magyar szótár. In: Gáldi László: A magyar szótárirodalom a felvilágosodás korában és a reformkorban. Bp. 1957. pp. 379-411.
Horváth Ferenc: Kresznerics Ferenc (1766-1832). In: Vasi Szemle, 1966. 1. sz. pp. 42-55.
Zongor Ferenc: Kresznericsnek "Sághon hallott" szavairól. In: Magyar Nyelvőr, 1967. 1. sz. pp. 53-59.
Kresznerics Ferenc. (Összeáll. Köbölkuti Katalin.) Szombathely, 1982. 34 p. (Vasi életrajzi bibliográfiák ; 6.)
Köbölkuti Katalin: Kresznerics Ferenc. In: Vasi Szemle, 1982. 4. sz. pp. 598-609.
Horváth Ferenc: Kresznerics Ferenc naplójából : Francia világ Szombathelyen. In: Vasi Honismereti Közlemények, 1987. 1. sz. pp. 46-52.
Koltai Jenő: Kresznerics Ferenc élete és munkássága. Kézirat. Celldömölk, 1993. 32 p. (tovább)
Ölbei Lívia: "Nehéz természetü és szorgalmas". Kresznerics Könyvtár Celldömölkön. In: Vas Népe, 1993. 33. sz. pp. 1-2.
Dobri Mária: Kresznerics Ferenc 1766-1832. In: Vasi Szemle, 1993. 4. sz. pp. 511-539. (tovább)
Heigl István: Kresznerics, a matematikatanár. In: Vasi Szemle, 1993. 4. sz. pp. 549-553. (tovább)
Tóth Péter: A szótáríró Kresznerics. In: Vasi Szemle, 1993. 4. sz. pp. 540-548.
Dobri Mária: Kresznerics Ferenc útinaplója. In: Vasi Szemle, 1995. 1. sz. pp. 89-106.
Tóth Péter: Helytörténeti, helyismereti adatok Kresznerics Ferenc szótárában és kéziratos hagyatékában. In: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 1995. 2. sz. pp. 68-74.
Tóth Péter: A közmondásgyűjtő Kresznerics. In: Magyar Nyelv, 1996. 2. sz. pp. 189-193.
Tóth Péter: Tudománytörténeti mozaikok 2. Kresznerics gyökérrendszerű szótárának kiadásáról. In: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 1996. 4. sz. pp. 67-72.
Káldos Gyula: Új megvilágításban egy régi vita. Hol temették el Kresznerics Ferencet? In: Új Kemenesalja, 1997. 2. sz. p. 1; 6. (tovább)
Tóth Péter: Kresznerics Ferenc (1766-1832). In: Szombathelyi tudós tanárok. Szombathely, 1998. pp. 39-75. (tovább)
Bellérné Horváth Cecília: Kresznerics Ferenc és a celldömölki könyvtár nagyrendezvénye, az anyanyelvi verseny. In: A Vas Megyei Könyvtárak Értesítője, 1999. 2. sz. pp. 14-17.
Tóth Péter: Tudománytörténeti mozaikok 6. Kresznerics Ferenc hagyatéka. In: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 1999. 2. sz. pp. 51-59.
Magyar Katolikus Lexikon VII. Klacs-lond. Bp. 2002. (http://lexikon.katolikus.hu/)
Horváth Sarolta: "Hazánk' Tudósai! útat törtem, kövessetek". Kresznerics Ferenc élete és munkássága. [Szakdolgozat.] Veszprém : Pannon Egyetem, 2007. 47 p. (tovább)
K.J.
Módosítás: (2020. május 4. Hétfő, 13:17)
KUNOSS ENDRE (Egyházashetye, 1811. április 9. - Kálóz, 1844. június 22.)
költő, szerkesztő, ügyvéd
Nemesi származású szülei közel 50 hold birtokkal rendelkeztek. Kunoss János és Illés Erzsébet fia filozófiai és jogi tanulmányainak elvégzése után Vas vármegye tiszti alügyésze lett. Ügyvédi vizsgájának letételét követően Németországban tett hosszabb utazást: ekkor ismerkedett meg Vajda Péterrel, akinek természetimádata nagy hatással volt rá.
1836-ban királyi táblai hiteles jegyző lett és még ugyanebben az évben megkezdte hírlapírói pályafutását a "Jelenkornál", ahol 1837. októberéig volt segédszerkesztő, majd a "Világ" tárcaírójaként működött. 1838-ban Vajda Péterrel közösen elindította, Táncsics Mihály segítségével szerkesztette és kiadta a "Természet" című első népszerű természettudományos folyóiratot és irodalmi melléklapját, a Lombok"-at. Az ehhez szükséges pénzt hetyei örökségét lekötve a Vas vármegyei nemesi pénztárából felvett 1000 forintnyi kölcsönből fedezte. A periodika április 4-től szeptember 28-ig jelent meg hetente kétszer (összesen 52 szám), de előfizetők hiányában hamarosan megszűnt.
Bár az Atheneum szerkesztőit: Bajzát, Toldyt és Vörösmartyt keményen támadta a lap, Bajza mégis így búcsúztatta: "A közönség kegyetlen volt ezt az eredeti és érdekes lapot elejteni." Ezt követően a beteges természetű és rossz anyagi körülmények között élő Kunoss Zichy Ödön gróf fiai mellett vállalt nevelői állást a Veszprém megyei Szentmihályon.
Időközben sok verset publikált, amelyek forrása Horváth Nina iránt érzett viszonzatlan szerelme volt, akivel itt ismerkedett meg. Az érzelmes, lágy hangú lírikus műveiben írói nevéhez ("Bústavi") méltóan a gyengéd érzelmek és édes bánkódások költőjeként szólalt meg. Kezdetben a szentimentális almanach-líra képviselője, majd főleg a népdalok irányába fordult. Az utóbbinak köszönhető, hogy "Kitárom reszkető karom" című verse dalként a nép ajkán egyik legnépszerűbb alkotása lett. Az általa alkotott Bányász himnusz (mp3 hanganyag) napjainkban is az ő szövegével ismert. Hitvallása szerint: "... a költészet nem cél, hanem csak eszköz, amely által a nemzetben szép és jó, nemes és nagyszerű iránt fogékonyság ébresztetik..." Versekkel, elbeszélésekkel és gazdag tematikájű, polgári szabadságjogokat lelkesen hirdető publicisztikai írásaival 1831-től kezdve rendszeresen jelentkezett a különféle lapokban. Kéziratban maradt négyfelvonásos drámáját ("Istenítélet" 1839. április 8-án mutatta be a Nemzeti Színház. Bekapcsolódott a nyelvújítás körüli mozgalmakba és két szótárjellegű munkát is szentelt a kérdéskörnek ("Szófűzér" és "Gyalulat"). Kunoss Endre alkotása a „Műegyetem” kifejezés, amelyet először 1835-ben ajánlott a Polytechnicum helyett, javaslata 1871-ben valósult meg Eötvös József jóvoltából, aki megalapította a Műegyetemet. Liszt Ferenc első magyarországi, Pozsonyban 1839. decemberében elhangzott zongora-hangversenye alkalmából Kunoss Endre „Liszthez” című költeményét osztogatták a jelenlévők között, amely nagy sikert aratott. A bécsi kémek azonban a Habsburg-hatalom elleni burkolt tiltakozásként értelmezték a verset és szerzőjére felhívták a bécsi rendőrminiszter figyelmét.
Zichyék után a Batthyány családnál tanítóskodott és 1843 májusától a távollévő Batthyány Zsigmond és Zichy György grófok képviselőjeként részt vett a pozsonyi diétán. Itteni tartózkodása alatt mint a "Hirnök" című lap segédszerkesztője és országgyűlési tudósítója szerepelt. A végsőkig megfeszített munkát nem bírta tovább gyenge szervezete, ezért 1844. májusában Zichy Ödön gróf kálózi birtokára utazott pihenni, ahol tüdőbaját a természet erejével, juhsavóval kísérelte meg gyógyítani. Egy hónapnyi szenvedés után hunyt el, és mivel Kálozon csak római katolikus és református temető volt, az evangélikus vallású Kunosst az utóbbiba temették el. Kunoss jelmondata az „Action is life” angol szólás volt, amelynek szellemében a neki adatott harminchárom év alatt is sikerült több területen is maradandót alkotnia.
Irodalom:
Kóbor István: Kunoss Endre életéhez. In: Berzsenyi album. Szombathely, 1893. pp. 64-65.
A magyar sajtó története. 1. köt. Bp., 1979
Tilcsik György: Egy pozsonyi Liszt-hangverseny és vasi vonatkozásai. In: Vas Népe, 1986. június 14. p. 12.
Zsámboki László: Szerencse föl! Szerencse le! Kunoss Endre, 1811-1844 bányászdalai és a Bányász himnusz eredete. Miskolc, 1995. 98 p.
Kuntár Lajos: Egy rosszul ismert vasi költő. In: Vasi Honismereti Közlemények, 1995. 4. sz. pp. 52-57.
N. T.
KÜHÁR FLÓRIS FERENC
(Pártosfalva, 1893. július 5. – Budapest, 1943. november 26.)
bencés szerzetes, vallástörténész, főiskolai tanár
Vas megye muraszombati járásában született földműves szülőktől. Apja a tótfalui Kühár Ferenc, anyja a prosznyákfai (Pásztorfalva vend neve) Szabotin Katalin. Anyanyelve magyar volt, de vendül is értett, bár nem beszélte a nyelvet. Szülei 1885. február 3-án kötöttek házasságot Szentbenedeken. Az a Jambrikovits Sándor eskette őket, aki Czuczor Gergely bencés tudós unokaöccse volt. Apai nagyapja evangélikus volt s annak ősei is mind evangélikusok. (Az 1930-as években Ravasz László refomátus püspök "szivárvány-hid"-at akart építeni Pannonhalma és Debrecen között, – ezt először Kühár Flóris elutasította, de később már nem zárkózott el a gondolattól.) Középiskoláit Kőszegen és Győrben végezte, majd Pannonhalmára került. 1909. augusztus 6-án itt öltözött be bencésnek, és szerezte meg az érettségit. 1912 és 1917 között Innsbruckban tanult a rend növendékeként. 1916. június 29-én ott szentelték pappá, valamint 1917. június 11-én elnyerte a filozófiai és teológiai doktorátust.
1917 és 1922 között Celldömölk plébánosa volt, egyúttal a polgári leányiskolát is igazgatta. Ez az öt év nagyon fontos volt az ő életében, de hatása rendkívül jelentős volt Celldömölkön is. Ő indította el Berecz Skolasztika bencés nővért Hanauer Árpád István váci püspökhöz, majd onnét tovább Tiszazugra, a tanyavilágba. Miután Hollósy Jusztinián bencés apát 1891-ben megalapította Celldömölkön a bencés nővérek zárdáját, Kühár Flóris 1917-1918-ban a polgári leányiskolát. 1918-ban megírta A Czelldömölki búcsújáróhely rövid ismertetését. 1919-ben a kommün alatt háromszor is elvitték, de vasutas hívei kiszabadították a fogságból. 1921. november 6-án nagyhatású beszédben kérte Celldömölk kulturális vezetőségét, hogy alakuljon meg a Vasvármegyei Kulturegyesület Celldömölki Köre. Ez a vágya – sajnos – nem teljesült. Minden jelentős rendezvényen részt vett, felszólalt. 1922-től 1929-ig Pannonhalmán volt főiskolai tanár. Ekkor főleg a lélektan, bölcselet, vallástörténet foglalkoztatta, ilyen témájú könyveket írt. A Pannonhalmi Szemlének 1926-tól 1929-ig alapító tagja és szerkesztője volt. (A folyóirat 1993-ban indult újra!) 1929-től 1931-ig Rómában a Szent Anzelm főiskolán dogmatikát és szentségtant adott elő és vallásbölcselettel foglalkozott. 1931-től 1935-ig ismét Pannonhalmán tanított, valamint vallástörténeti munkáin dolgozott, továbbá az Actio Catholica központi igazgatójaként dolgozott. 1935-től haláláig Budapesten volt házfőnök és címzetes egyetemi tanár a Hittudományi Akadémián. Élete vége felé a magyar liturgiatörténet irányába fordult érdeklődése. 1940 és 1943 között a Katolikus Szemle szerkesztője volt. Kühár Flóris szívvel-lélekkel küzdött azért, hogy létrejöjjön a Szent Benedek Leányainak Társasága; majd óriási hittel, anyagi javainak feláldozásával Körmendy Nándor tervei alapján sikerült az Alföld egyik modern templomát és kolostorát felépítenie.
1943. november 26-án a budapesti székházban agyvérzés következtében váratlanul meghalt és a tiszaújfalui bencés apácák templomában Berecz Skolasztika perjelnő mellett temették el. Síremlékének felirata: „Maradj velünk, Atyánk!” – Szent Márton utolsó szavait idézi.
Helyi vonatkozású műve:
A celldömölki búcsújáróhely rövid ismertetése. Celldömölk, 1918. 54 p.
Irodalom:
Söveges Dávid: Egy magyar teológus a két világháború között : száz éve született, ötven éve halt meg Kühár Flóris, a Pannonhalmi Szemle első felelős szerkesztője. In: Pannonhalmi Szemle, 1993. 4. sz. p. 48-55.
Csóka J. Lajos: Szent Benedek fiainak világtörténete különös tekintettel Magyarországra. 1-2. köt. Bp., 1970. 973 p.
Koltai Jenő: Kettős emlékezés dr. Kühár Flórisra. In: Új Kemenesalja, 1993. 12. sz. p. 4.
Kühár Flóris. In: Sólymos Szilveszter: Ezer év száz bencése. Pannonhalma, 1997. pp. 314-317.
Magyar Katolikus Lexikon VII. Klacs-lond. Bp. 2002. (http://lexikon.katolikus.hu/)
K. J.
LAKY REZSŐ
(Nagybiccse, 1914. november 22. - Szombathely, 1985. december 10.)
pedagógus, népművelő, megyei honismereti szakfelügyelő
Apja Laky István, anyja Lőrincz Szidónia. Apja az első világháborúban meghalt, ezért a család 1918-ban visszaköltözött a nagyszülők falujába. Így a Zala megyei Batyk községben nevelkedett: itt végezte el az elemi iskola öt osztályát, a négy polgárit pedig már Zalaegerszegen. Szülei Csurgóra iratták be a tanítóképzőbe, de az intézet 1933-as megszűnése miatt Jászberényben (ma: Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészettudományi Kar) fejezte be tanulmányait. 1935. június 28-án szerzett tanítói és kántori oklevelet kitűnő minősítéssel.
Megpályázta és el is nyerte Bazsi kántori állását, de nem foglalhatta el, mert az akkori rendeletek értelmében három évig nem volt jogosult pályázni. 1935. október 25-én behívták katonának és a nagykanizsai Károly Laktanyában szolgált 1937. szeptember 20-ig. Karpaszományos hadapród őrmesterként szerelt le, később a századparancsnoki vizsga letétele után 1942-ben tartalékos hadnagyi rangot kapott. 1943. január 17-től 1945. június 22-ig frontszolgálatot teljesített az orosz harctéren és rövid ideig Csehország területén amerikai fogságban is volt.
1937-től 1941-ig a Zala megyei Kemendollár Ollár részében kezdte tanítói pályáját. 1941 őszén házasságot kötött De Rivó Máriával és elnyerte a Hosszúperesztegen meghirdetett kántortanítói állást. Elemi erővel robbant be a falu oktatási és kulturális életébe: énekkart, paraszt önképzőkört, ifjúsági és felnőtt egyesületeket szervezett és vezetett. Egyházi tisztségéből adódó feladatai teljesítése során is pezsgő szellemi életet teremtett a faluban. Mindezt a szegényes oktatási körülményeket messze meghaladó színvonalú, saját maga által készített eszközökkel (rádió, vetítő) kiegészített tanítói munkája mellett végezte.
Három gyermekük született Hosszúperesztegen: Rezső (1942) az orvostudományok kandidátusa, a Zala Megyei Kórház traumatológiai osztályának vezetője és a helyi Egészségügyi Főiskola tanszékvezető tanára; Marietta (1944) rajztanár Svédországban; Ferenc (1946) a Vas Megyei Bíróság elnöke.
Az amerikai hadifogságból hazatérve Laky Rezső folytatta népnevelői tevékenységét Hosszúperesztegen. Politikai habitusát a mértékletesség, a szélsőségektől való tartózkodás jellemezte, de hivatása igazáért szenvedélyesen tudott harcolni. 1948. március 15-én a négy koalíciós párt összefogásával centenáriumi ünnepséget rendezett: ifjúsági parkot építettek és Petőfi-emléktáblát avattak a község közepén, amelynek anyagi fedezetét a műkedvelő színjátszás bevételeiből teremtették elő. Az iskolák államosításának időszakában azonban a kántorkodást nem lehetett összeegyeztetni az állami iskolában történő tanítással. Helyzetét súlyosbította, hogy felesége szülei jómódú embereknek számítottak és felkerültek a „kuláklistára".
1949 márciusában - családjától elszakítva – tanév közben Ostffyasszonyfára helyezték. A Petőfi Sándor emlékét őrző település tág teret biztosított számára a költő kultuszának felkeltésére, a hagyományok ápolására és az ismeretterjesztő munkára. 1952-ben nyílt lehetőség számára, hogy áthelyezéssel a jó közlekedési adottságokkal rendelkező Nagysimonyiba mehessen. Népművelési ügyvezetőként színdarabokat rendezett, ismeretterjesztő és honismereti előadásokat tartott és szervezett. Jutott ideje a tanítás mellett arra is, hogy az iskolában mintakertészetet hozzon létre, amelynek terméséből az iskolai étkeztetést olcsóbbá és egészségesebbé tették. Az 1956-os forradalomban tudta és beleegyezése nélkül megválasztották a Nemzeti Bizottság elnökhelyettesének. Nem fogadta el a tisztséget, de a hatalom későbbi retorziójaként megfosztották tartalékos tiszti rendfokozatától.
1957 novemberétől előbb félig függetlenített, majd 1960-tól teljes állásban a celldömölki járás népművelési felügyelője lett és 1975-ös nyugdíjazásáig lelkesen dolgozott a népművelés, az ismeretterjesztés és a honismeret élén. Működése alatt a járás 29 községe közül 18 helyen új kulturális intézmény épült. Ugrásszerűen megnőtt az öntevékeny művészeti csoportok száma: egymást érték a kulturális rendezvények a járás területén. A járási tanács akkori vezetőivel összefogva szabadtéri hangversenyteremmé alakították át a Ság hegy kráterét, ahol azóta is tartanak hangversenyeket rangos hazai és külföldi zenekarok közreműködésével.
Nyugdíjazását követően Szombathelyre költözött, ahol Vas Megye Tanácsa kinevezte tiszteletdíjas megyei honismereti szakfelügyelőnek. Lelkes szervezője volt a velemi honismereti táboroknak.
Számos megyei és országos kitüntetésben részesült: Szocialista Kultúráért Emlékérem, TIT Aranykoszorús jelvény, Országos Béketanács Aranyjelvénye, Ortutay Gyula Emlékérem, Tanácsi Munkáért Emlékérem.
Munkái:
A celldömölki járás körzeti művelődési otthonának működése. In: Vasi Népművelés, 1966. pp. 15-22.
Az ostffyasszonyfai fogolytábor és temető története. Kézirat. Celldömölk, 1971. 31 lev. (tovább)
A falusi színjátszás története a celldömölki járásban. Kézirat. Celldömölk, 1972.
Mi indított a gyűjtőmunkára? In: Vasi Honismereti Közlemények, 1974. 1. sz. pp. 21-26.
A községekben folyó közművelődési tevékenység irányítása (a celldömölki járásban). In: Módszertani Füzetek, 1974. 2. sz. pp. 7-12.
Irányított krónikaírás a celldömölki járásban. In: Honismeret, 1976. 2-3. sz. pp. 95-96.
Kisfaludy Károly Vas megyében. In: Vas Népe, 1978. (23 évf.) febr. 5. (31. sz.) p. 5.
„Százszorszép Kemenesalja". Kézirat. Szombathely, 1981. 55, 31 p.
Vas megye földrajzi nevei. Szombathely, 1982. 839 p. (Csönge, Kenyeri, Köcsk, Szergény anyaggyűjtése; a celldömölki járás anyagának közzététele)
Honismereti munkánkról. In: Vasi Honismereti Közlemények, 1984. 1. sz. pp. 13-18.
Irodalom:
Dömötör Ákos: Kemenesaljai falucsúfolók. In: Vasi Szemle, 1973. 2. sz. pp. 287-292.
Oszkó Zoltán – Káldos Gyula: Laky Rezső. 1914-1985. In: Vasi Honismereti Közlemények, 1985. 1-2. sz. pp. 60-61.
Laky Rezső emlékezete. In: Vas Népe, 1985. (30. évf.) 296. sz. (december 18.) p. 5.
Szabó József: Laky Rezső. In: Honismeret, 1986. 3. sz. pp. 67-68.
O. Z.
Módosítás: (2011. Február 25. Péntek, 16:56)