KOPTIK ODÓ

(Klattau, 1692. október 18. – Göttweig, 1755. október 24.)

bencés szerzetes, dömölki apát

A csehországi Klattauban 1692-ben született Koptik Iván a gimnáziumi évek után Sanktlambrechtben lépett be a bencés rendbe, ahol az Odó nevet kapta. Pappá szentelése után Máriacellben volt gyóntató. Amikor ezeket az éveket követően a salzburgi egyetem tanára lett, már neves tudós, jó tollú író, valamint kiváló szervező hírében állt. Rendi elöljárói szervezői munkáját kamatoztatták, amikor egy bencés missziósház céljára külföldi gyűjtéssel bízták meg.

Körútja közben, 1736-ban összeköttetésbe került a kuruc tisztből szerzetessé szelídült Sajghó Benedek pannonhalmi főapáttal, aki mind magasabbra értékelte munkásságát. Maga Koptik is nagy érdeklődést tanúsított a magyar bencések ügyei iránt. A kölcsönös érdeklődés és megbecsülés következményeként a salzburgi egyetem tanárát 1739-ben dömölki apáttá nevezték ki.

Koptik 1739. július 9-én érkezett Dömölkre, ahol három szerzetest és nyomorúságos körülményeket talált. A templom boltozata és tetőzete közé szorított cellában húzódott meg. A Máriacellből magával hozott Mária-szobornak a Ság hegyen próbált hajlékot biztosítani, de ez a terve nem sikerült. Végül az ősi kolostortemplomtól keletre, a régi pápai országút mellett épített fel egy fakápolnát, s abban helyezte el a kegyszobrot. A kápolna és a földbe vájt remetekunyhó mellett egy ásott kút is készült. Munka közben a kút szájából egy nagy kő esett a mélyben dolgozó kőműves fejére, megsértette a "nyakán a gerincvelőnek kemény és puha hártyáját, és a kőműves mégis meggyógyult." A következő években – tagadhatatlanul a kútásó csodás gyógyulásának hírére – zarándokok ezrei érkeztek a kegyszobornak otthont adó fakápolnához.

Koptiknak már Dömölkre jövetele előtt az volt a terve, hogy új templomot és kolostort épít. Ezenkívül az ifjúság nevelését szolgáló magyar akadémia szervezése is szerepelt elképzeléseiben. Céljai megvalósításához elsősorban a pannonhalmi főapát jóindulatát akarta megszerezni, de rajta kívül a magyar főurak, sőt Róma támogatását is biztosítani akarta. Ezekben az ügyekben kilincselt négy évig.

A dömölki apátsághoz kapcsolódó magyar akadémiát ugyan nem sikerült kijárnia, de a templomépítésről nem mondott le. 1747 tavaszán kezdett hozzá, és a következő év őszén már állt az új templom, s benne a kápolna. 1748. szeptember 15-én ezrek kíséretével vitték át a kegyszobrot végleges helyére. Ezután Koptik már nem sokáig maradhatott Kiscellben. Sajghó Benedek főapáttal támadt vitája miatt Mária Terézia a göttweigi bencés kolostorba "száműzte", ahol 1755-ben halt meg.

Az általa 1739-ben összedöngölt fakápolna, az ún. Anna-kápolna volt Kiscell magva. Ezt 1895-ben – mint a forgalom akadályát – bontották le. Mögötte építtette fel Koptik az impozáns kivitelű barokk templomot, amely mindmáig Celldömölk első számú műemléki éke, és amely felépülte óta zarándokok sokaságát vonzotta.

Irodalom:

Tüskés Gábor - Knapp Éva: A barokk és a felvilágosodás között : Koptik Odó (1692-1755). In: Történelmi Szemle, 1995. 1. sz. pp. 69-81. (tovább)

Magyar Katolikus Lexikon VII. Klacs-lond. Bp. 2002. (http://lexikon.katolikus.hu/)

H.L.

Módosítás: (2011. Február 25. Péntek, 17:03)

KÖCSKI SÁNDOR

(? - 1328. február 19. előtt)

országbíró

Előnevét köcski birtokáról vette. Ősei kezdetben várkatonák, családja 1273-ben kapta meg a nemességet. Származásáról tanúskodik országbírói pecsétje is, amelynek címere megegyezik a Héder nemzetség mindkét ágának: a Németújvárinak és a Hédervárinak a címerével:

A rokonsági kapcsolat magyarázza, hogy Köcski Sándor hosszú ideig nem vett részt Károly Róbert oligarchák elleni harcaiban. Némi várakozás után azonban még az uralkodó végső győzelme előtt a király mellé állt. E lépését torolták meg rokonai, a Nyugat-Magyarországot kezükben tartó Kőszegiek rokonságán és birtokain. Nagymartoni Pálnak, a később őt követő országbírónak a nővérét, Bajóti Klárát vette feleségül.

Köcski Sándor 1318-ban szentmártoni (pannonhalmi) várnagy. 1319-ben a Kőszegi András ellen küldött királyi sereg vezére, aki Kőszegnél és Zalafőnél is győzelmet aratott, valamint elfoglalta Kőszeg, Pölöske és a délvidék Macsó várait. Külföldi hadvezéri megbízatást is kapott: ő vezette Károly Róbertnek szövetségese, Szép Frigyes támogatására küldött mintegy tízezer fős seregét Bajor Lajos ellen. A mühldorfi csatában vereséget szenvedett (saját költségen kiállított zászlóaljából 80 fő maradt a csatatéren), de Károly Róbert a helytálló nemeseket birtokadománnyal kárpótolta. Köcski Sándor kétszeri sebesülése, többszöri hadvezéri megbízatása után is viszonylag későn emelkedett az ország főméltóságai közé. 1324. október 3-án már országbíró, mely méltóságba szeptember 26-a után kerülhetett. Elődjével ellentétben nem a „mester” címet használta, hanem „Sándor ispán, a király úr udvarának a bírája” illetve ünnepélyes esetekben a „Sándor ispán, a legfényességesebb és híres fejedelem, Károly úr, Magyarország királya udvarának a bírája” megnevezést alkalmazta. Okleveles adatokból kikövetkeztethető, hogy a királyi kancellária és az országbíró összehangolt tevékenységet folytatott tisztsége alatt, amely különösen értékelendő a XIV. század első negyedének anarchisztikus viszonyai után.

Emellett 1325-ben Beszterce és más Vág menti várak várnagya, 1327-től (Kőszeg, Németújvár és Sárvár bevétele után) vasvári ispán és sárvári várnagy. 1327-ben egy királyi vizsgálat eredményeit összegező oklevél szerint Köcskön kívül Vas vármegyében Pápoc, Elk, Tatbér földje és Miklósfalva nevű birtokok voltak a kezén. A főtisztviselők körében alkalmazott ispánsági rendszer esetében kitapintható a személyes elem: Köcski esetében a szűkebb pátria, Vas megye képviselete is. 1327. december közepén már súlyos beteg volt és – többek között – László kalocsai érsek előtt végrendelkezett. 1328. január 25-én még ő az országbíró, de február 19-én már biztosan nem töltötte be a tisztséget.

Irodalom:

Pór Antal: Köcski Sándor. In: Századok, 1888. pp. 785-797.
Bertényi Iván: Az országbírói intézmény története a XIV. században. Bp. 1976. pp. 67-72.
Piti Ferenc: Okleveles adatok az 1324. évi országbíróváltáshoz In: Fons, 1997. 2. sz. pp. 243-250.

N. T.

Módosítás: (2011. Február 25. Péntek, 16:58)

KÖRMENDY NÁNDOR
(Celldömölk, 1894. február 28. – Budapest, 1969. február 24.)

építészmérnök


A győri bencés gimnáziumban érettségizett, majd a Műegyetemen szerzett építészi diplomát. Első jelentős műve a hárshegyi Idegszanatórium (1928). A templomépítészetben a két háború közötti időszak egyik legnépszerűbb tervezője (Csorna, Győr, Komárom, Sopron). E téren a szolidan újítók közé tartozott: az olaszos, középkori formarendet és ünnepélyességet sikeresen ötvözte a modern kor stílusával. Tiszta, áttekinthető szerkezetre épülő nemes egyszerűség sugárzik alkotásaiból. Térhatás és harmónia szempontjából a győri Szent Imre-templom tekinthető legsikerültebb alkotásának. Termékeny és intuitív művész volt: sokoldalúságát bizonyítja, hogy 135 országos tervrajzpályázatot nyert meg, amelyek eredményeként iskolák, kultúrotthonok, fürdők, kórházak és egyéb középületek születtek. Tevékenységét a problémák azonnali áttekintése, a jó megoldás ösztönös megérzése, az alaprajzok szervezettségi-funkcionális kialakítása jellemezte. Mindezt szoros összefüggésben kezelte az épülettömeg arányosságával és a homlokzatképzés vizuális hatásaival. A szakma bonyolultságát tökéletesen ismerő, a tervezésen túl a kivitelezés gyakorlatát minden elemében átlátó építészként vitte át a tervezői alapgondolatot a rajzasztalra. Egyik maradandó értékű munkáját, a budapesti Németvölgyi úti fiú- és leányiskola monumentális tömbjét, mint a főváros reprezentatív tanintézetét mutatták be külföldi oktatási szakembereknek. Kiemelkedő munkája a Gerlóczy Gedeonnal közösen tervezett Országos Társadalombiztosítási Intézet traumatológiai kórháza. Szakmailag nagy kihívást jelentett számára a pécsi, egykori Gházi Kaszim pasa dzsámi bővítése 1938-ban: a négyzetes alaprajzú, kupolás műemlékhez félkör alakú templomhajót épített. 1942-ben megkapta a Greguss Ákos-díjat, amit az MTA Kisfaludy Társasága alapított és 6 éves ciklusokra vonatkozóan adományoztak az építészet legkiválóbbjainak. A tervei alapján 1943-ban elkészült tiszaújfalui zárdatemplomban helyezték el Berecz Skolasztikának, a Szent Benedek Leányai Társasága alapítójának hamvait. 1943-tól 1954-ig az Általános Élelmezésipari Tervező Intézetnél dolgozott, majd a jogutód Élelmezésipari Tervező Intézetnél lett az építészosztály vezetője 1965-ben történt nyugdíjba vonulásáig. Tudását, gazdag tapasztalatait szívesen osztotta meg a fiatal építésznemzedékkel. Működésének utolsó szakaszában főleg üzemépületek terveit készítette el (pl. Dunakeszi Konzervgyár raktára, Debreceni Dohánygyár korszerűsítése). Az általa helyreállított és kiegészített pécsi dzsámi altemplomában helyezték örök nyugalomra.

Irodalom:


Gebhardt Béla: Körmendy Nándor 1894-1969. In: Magyar Építőművészet, 1969. 4. sz.
Salamon Nándor: Száz éve született Körmendy Nándor. In: Vas Népe, 1994. 51. sz. p. 5.

N. T.